Nem ez volt az eredeti listámon - Colleen Houck Tiger's Curse-je helyett olvastam, ugyanis az nem fogott meg, és feleslegesnek láttam folytatni. A főszereplő halálosan az agyamra ment - kétoldalanként az olvasó arcába lett ordítva, hogy KELSEY HÍMÁLLATOT AKAR AZ ÉLETÉBE, valamint tele volt teljesen felesleges és unalmas beszélgetésrészletekkel, melyek pedig azt kiabálták, hogy EZ ITT AZ IDILL, MELY MINDJÁRT SEMMIVÉ FOSZLIK.
Oké, lehet csak én olvastam már túl sokat és lettem túl kritikus.
Monument 14.
2025, USA. Két iskolabusznyi gyerek hatalmas jégesőbe kerül; az egyik busz, amelyik a gimis korosztályt szállítja, felborul; a többség meghal. A másik buszban lévők - egy-két ovis és általános iskolások - fedezékbe tudnak húzódni, s a két járműből összesen tizennégyen menekülnek meg és bújnak el egy szupermarketben. Az országban egy-két nap lefolyása alatt zsinórban jön mindenféle természeti katasztrófa, plusz valami furcsa kémiai anyag is a levegőbe jut az egyik kísérleti központból, úgyhogy a biztonsági intézkedések működésbe lépnek és az hat 15-18 éves benn ragad a nyolc kisebb gyerekkel, miközben senki nem keresi őket, és fogalmuk sincs, mi folyik odakint, él-e egyáltalán valaki rajtuk kívül.
Tetszett. Nem fogott meg annyira, hogy a körmömet rágjam, de az események folynak, a karakterek pedig egyáltalán nem a szokásos sablon szerint lettek megírva. A főszereplő, Dean visszahúzódó és nem túl népszerű, a könyv viszont nem arról szól, hogy hirtelen fantasztikus vezetői képességei megnyilvánulnak, átveszi a csapat irányítását és a világ meglátja, micsoda nagyszerű és talpraesett fickó ő, tévedhetetlen intuíciókkal. Nem - továbbra is marginális személy, nem a világ közepe, és sikerült megszeretnem a srácot, mert kedves, megbocsátó és érzékeny. További meglepetés: a népszerű gyerek nem egy asshole bully, hanem egy egészen rendes srác, bár megvannak a maga hibái, de nem a tipikus nagyfejű idióta. Van persze ügyelet seggfejünk is, meg hisztis picsánk, de őket is megszeretjük a végére.
Szerettem volna, ha a történet mélyebb, nem mozgatott meg bennem elég érzelmet, pedig azt szeretem, ha egy könyvön nevetek és sírok és alig tudok kilépni a világából, ha leteszem. Felületes sem volt, a karakterek reakciói pedig totál reálisak voltak a legtöbb helyzetben, de azt hiszem, többet ki lehetett volna belőle hozni.
