beindult az élet

Végre jó a gépem, de alig tudok leülni egy pillanatra - majdnem minden nap nyolckor érek haza és csak csütörtökön nincs első órám, úgyhogy kellemes így készülni a zhkra (vagy csak úgy, hogy felfogjam, miről van szó). Szerencsére többnyire pénteken nincs órám, kivéve, ha tömbösítünk, mint mondjuk múlt pénteken - ami azt jelenti, hogy tíz órán keresztül, reggel nyolctól este hatig, folyamatosan ugyanazt a tárgyat hallgatjuk, háromóránként egy tíz perces szünettel. Egyszerűen tragikus volt, azóta se tudtam kipihenni magam, olyan szinten leszívta az agyam, és hétvégén is korán kellett kelni, tehát igazából esélyem se volt rendes alvásra. Maga a téma egyébként nem volt rossz - a farajz-elemzéseket kifejezetten élveztem -, bár szerintem három óra is elég lett volna rá.
Egyébként annak ellenére hogy ennyit panaszkodok, imádom a szakomat - még úgy is, hogy pillanatnyilag elenyésző a ténylegesen pszichológiával foglalkozó tárgyaim száma. Többet tanulok bioszt (és ezzel párhuzamosan latint, mert miért is nevezhetnénk nevén a dolgokat magyarul), statisztikai elemzést és programozást R-ben, mint mondjuk személyiséglélektant, és a fejlődéslélektan nagy része is elég bioszos egyelőre. A hétfői óráimat viszont borzalmasan feleslegesnek érzem, csak azért járok be, hogy ne a vizsga előtt két nappal lássam életemben először az anyagot, és elég jó rá az esély, hogy így nem kifejezetten kell majd megerőltetnem magamat tanulási tekintetben. A szociológia eddig nem mondott sok újat, ám helyette borzalmasan unalmas, a kultantró felesleges - lényegében törit tanulunk és elismételgetjük, hogy toleránsnak kell lenni más kultúrákkal szemben és nem, ne utáld a bennszülöttet, amiért körülugrálja a tüzet, mert nem rosszabb nálad -, a filozófiatörténet pedig az évszázad marhaságainak gyűjteménye (mégis bementem az előadásra, de soha többé nem fordul elő, ígérem). A többin viszont élmény ott lenni, még a matekot és a bioszt is megszerettem (a tanárokat eddig is bírtam, de most már a tárgyukat is), a számtechtanárból pedig olyan világbéke és kikezdhetetlen nyugalom árad, hogy néha várom, mikor ül fel a pad tetejére és kezd el meditálni.
Rengeteg kötelezőnk - tankönyvünk - van, úgyhogy ha épp nem órán vagyok vagy sportolok, többnyire ezeket olvasgatom. Egész jól haladok, de van, amit háromszori olvasásra se tudok felfogni, pedig nem tartom magam kifejezetten hülyének, úgyhogy kicsit tartok tőle, hogy nehéz lesz tartani a szintet.
Nos igen, ez megint egy érdekes kérdéskör. A Kossuth sem volt retardáltak gyülekezete, de itt tényleg mindenki okos - nem feltétlenül jó tanuló vagy szorgalmas, de okos és művelt, ami ekkora létszámnál kicsit ijesztő.

No de majd felnövök én a feladathoz, nem kell aggódni :) Azt viszont megjegyezném, hogy a gimi lósz*r se volt ehhez képest, hiába van feleannyi tárgyam.