Ha felvesznek mesterképzésre....

....orvosis leszek (in a way). Durva belegondolni. Főleg mert nem lesz bérelt munkahelyem a mekiben, az csak btk-soknak jár. T_T (A curver-gyárban azért még reménykedem.)

Ez egyébként onnan jön, hogy egészségpszichológia msc-re fogok menni, mert mint utóbb kiderült, teljesen félreinformáltak minket róla, és ezzel is rendes pszichológusdiplomát kapunk - mi ezt máshogy tudtuk -, csak az intézetvezető nem szerette volna, ha átigazolunk. (Ez nem a pszichológia intézet fennhatósága alatt létezik ilyen-olyan belső intrikák miatt, hanem az orvosi- és egészségtudományi centrum népegészségügyi karán.) Ez már csak azért is jó, mert ha elvégzem, dolgozhatok vele krízisambulancián, bármilyen kórházban, társadalmi segítőszolgálatoknál, foglalkozhatok szenvedélybetegekkel, munkahigiénével (neeem, ez nem azt jelenti, hogy közölni kell Mari nénivel, mossa le jobban a vécéülőkét)...ez majdnem olyan, mintha klinikait végeznék, és bármilyen szakképzésre mehetek vele, akár klinikaira is. Végre, jövőkép!

Évkezdés

Újabb vad izgalmakat rejtő félév vette kezdetét a debreceni pszichológia szakon, ahol reflektálva a hallgatók 80%-os klinikai érdeklődésére, idén sem hirdették meg a klinikai tantárgyakat. Ennek fényében bár sokan nem tudjuk, miért jöttünk erre a szakra, azért szorgalmasan készülünk, hátha a kilencéves képzés végefelé tudunk valami olyat is tanulni, ami nekünk is releváns. Pozitívum, hogy ha végzek a félévvel, az összes kreditem meglesz, és csak a négy műhelymunka marad a következőre, némi államvizsgával fűszerezve. Pozitívum, hogy kaptam munkát egy ruhaboltban, szóval már nem kell tizenkét órát állnom a műanyaggyárban és bűnbánást tettetve hallgatni, hogy ordítoznak velem, amiért a fóliázógép ismerete nem képezte eddigi tanulmányaim szerves részét (meglepődtetek, mi? :D), így nem tudom magamtól, hogy kell használni. Negatívum, hogy sulival nehezen összeegyeztethető, de valamit majd kitalálok. Negatívumabb, hogy a kettő kombója helyett inkább csak döglenék és idióta ponyvaregényeket olvasnék, mert máshoz nincs énerőm.

Közben egyébként huszonegy lettem, ami egy olyan tény, ami meglehetősen észrevétlenül suhant el a családom mellett.

július-augusztus könyvekben

Ismételten Book Challenge-be bocsátkoztunk Tenshivel,amihez bár kijelöltem öt könyvet, abszolút nem azokat olvastam el. Végül ez lett belőle:

	Landline	Rowell, Rainbow *
	The Ocean at the End of the Lane	Gaiman, Neil *
	Slaughterhouse-Five	Vonnegut, Kurt
	The Reader	Schlink, Bernhard
	Across the Nightingale Floor (Tales of the Otori, #1)	Hearn, Lian
	We Need to Talk About Kevin	Shriver, Lionel *
	Csikk	Herrndorf, Wolfgang
	Keserédes Komédia	Keilson, Hans
	The King of Attolia (The Queen's Thief, #3)	Turner, Megan Whalen
	The Queen of Attolia (The Queen's Thief, #2)	Turner, Megan Whalen
	The Thief (The Queen's Thief, #1)	Turner, Megan Whalen
	Plain Truth	Picoult, Jodi *
	Emerald Green (The Ruby Red Trilogy, #3)	Gier, Kerstin
	Warm Bodies (Warm Bodies, #1)	Marion, Isaac *
	The Dead All Have the Same Skin	Vian, Boris
	The Scorpio Races	Stiefvater, Maggie *