megfogadtam dolgokat az új évre...

...mert szeretek célokat felállítani és meghaladni őket.

• mint baloldalon látható, szeretnék idén elolvasni 70 könyvet. reméljük, hogy sikerül ^^
• ehhez kapcsolódva: a szórakoztatás mellett szépirodalmat is olvasni
• valamelyiket megcsinálni az alábbiak közül: németül tanulni, jogsit csinálni, jógázni/valamilyen szervezett sporttevékenységben részt venni, jobb agyféltekés rajztanfolyamot művelni (olyan jó lenne menő művészetterápiát tartani majd *-*) 
• aktív spórolás 
• több alvás. srsly. rámegy a nemlétező szépségem is.
• több, színesebb blogposzt, nemcsak nyavalygásra és ventingre fogom használni ezt a felületet
• új szj-s karakter maybe? mindenesetre valamiféle írói alkotótevékenység végzése
• szocializáció. biztos nem utál mindenki, csak tele vagyok kognitív torzítással. legalább kéthavonta elmenni valahova, ami nem munka/suli.
• aktív szellemi élet
• konkrét tervhez igazított kondizás, kevesebb "majdellötyögökvalamithaodaértem"
• megcsinálni az államvizsgát. ha nem holnap, nyáron.
• megpróbálni nem úgy öltözködni mint egy tízéves? erőteljesen frissíteni a ruhatárat
• önkéntesség. onkológia/nappali kórház, valahova muszáj elmenni.
• kevesebb punnyadás

Elengedhetetlen évzáró poszt

Ez az év is eltelt - szerencsére. Úgy érzem, elég sok megpróbáltatáson vagyok túl, és bár nem vettem sikerrel az akadályokat, valahogy túléltem.
A január-március főként az IT-s melóval telt, ami visszagondolva szörnyű és veszettül megterhelő volt, főleg vizsgaidőszakban - utána egy kicsit könnyebb lett, de szinte rögtön neki kellett esni a műhelymunkáknak, úgyhogy végül fel is mondtam, mert nem bírtam a kettőt együtt, bár ez nem volt elég ahhoz, hogy megmentsem a műhelyeimet és időben végezzek. (Emiatt még mindig utálom magam.) Májusig keményen ment a műhelyezés, ami eredményeképp összesen 178 oldalt adtam át, és mennyit töröltem ki ezen kívül...Bár igazából nem a munka mennyisége volt zavaró, inkább az a borzasztó irányvesztettség, mert alig volt valami támpontunk, és egyébként is szar témákat választottam. Végül viszont mindegyik ötös lett, és csak 1-2 pontot vesztettem. Májusban kaptam új gyógyszert, ami egyelőre csak arra volt jó, hogy hízzak tőle és gusztustalanul kiszáradjon a szám.
Ezt követően szeptemberig kb semmi értelmeset nem csináltam - fejlesztettem némileg a konyhai képességeimet, hülyeségeket olvastam, megnéztem kismillió sorozatot és animét, illetve kellemes önsajnálatba süppedtem, amiért az életem ennyiből áll. A bk-tábor egy színes folt volt mindebben, és kb az év egyetlen igazán pozitív élménye számomra.
Szeptember végén kezdtem el a vérvétel gyereklaborjában dolgozni, amit egyébként nagyon megszerettem, bár azért tegyük hozzá, hogy szinte ingyen csinálom. Rengeteg típusú emberrel találkozok így, és a kommunikációs készségeimet is fejleszti - mint tudjuk, szörnyen fejezem ki magam szóban -, és szerintem egyre jobban "bánok" a gyerekekkel is, kezdem érezni, az egyes életkorokban kb milyen képességeik vannak és mi érdekli őket, és egyébként a megnyugtatásban is egész jó lettem.
Ezen túl csak az államvizsga az, amit említésre méltónak ítélek. Írásbeli-szóbeli; az elsőnél 40 kérdésre van 30 percünk (biizzztoseléglesz), a szóbeli pedig a védésből és tételhúzásból áll, már ha az írásbelin átment az egyén.
Szörnyen gáz lesz, amikor megbukok, de ez már nem az éves összefoglaló része.
Elolvastam 60 könyvet és ezzel a reading challenge-em sikerült teljesíteni, bár tegyük hozzá, nagyrészt szakkönyvek és manga teszi ezt ki, mert sajna annyira fáradt vagyok általában, hogy nincs agyam rendes könyveket olvasni.  Majd jövőre...

Tudom, állandóan nyavalygok, és nekem semmisejó. Mi lenne még itt, ha rendszeresen blogolnék...

Azt hiszem, régóta nem volt olyan rossz évem, mint a 2015 - az már általános, hogy szociálisan meg vagyok lőve, és sok tekintetben menthetetlenül béna/nyomi vagyok, de azt eddig mindig készpénznek vettem, hogy legalább a suliban valahogy ki tudok magamból csikarni egy átlagos eredményt, úgyhogy nem tett igazán jót az önértékelésemnek, hogy bebizonyosodott ennek ellenkezője. Családilag továbbra is tragikus a helyzet, barátilag túl vagyok egy hatalmas csalódáson, párkapcsolatra inkább gondolni se akarok. Menjünk inkább tanulni, és hátha a 2016-ot nem életem leggázabb bukásával fogom kezdeni.

BK tábor 2015

Igazából egy sokkal hosszabb és részletesebb bejegyzést kezdtem el írni a táborról, de rájöttem, hogy irreális még az elképzelés is, hogy én azt valaha is befejezem, úgyhogy inkább írok egy rövidebb, de közzétett összefoglalót.
Eltelt ez a tíz nap, nagyon gyorsan, és szörnyen sajnálom, hogy csak eddig tartott. Nem ez volt az eddigi legjobb bk-s tábor, de én a szállás problémái, a bogarak és a meleg mellett is remekül éreztem magam, és őszintén hálás vagyok azért, hogy idén is létrejöhetett, mert nekem ez sok szempontból menedék volt már, mióta bagolyköves vagyok. (Tartsatok nyálasnak, de én soha, sehol máshol nem tapasztaltam még, hogy ennyire elfogadnának a rengeteg hibám meg szarságom ellenére is, és ez általában még jó néhány hónapra feltölt pozitív érzésekkel.)  Sokan voltak újak idén, és eléggé sajnáltam, hogy csak felszínesen ismertem meg őket, néhol a korkülönbség miatt, néhol pedig azért, mert szimplán béna vagyok ismerkedés terén, a régiekkel viszont úgy érzem, hogy sikerült feleleveníteni/elmélyíteni a kapcsolatot, és ennek nagyon örülök :)
Nagyon sok jó óra és program volt idén, nem is tudok olyanra gondolni, ami ne jött volna be egyáltalán, legeslegjobbnak pedig Burci toleranciáját emelném ki, ahol Magyarország egy képzelt háborúba lépett, mi pedig egy tizenéves fiú és családjának döntéseit formáltuk a menekültté válásig, remekül ki volt dolgozva az egész :) Idén sok szállóige is született, mint a - ki várta Harryéket az ötödik könyvben az állomáson? - a metsző szél, vagy például a - mínusz egy pontért segítek: válaszolj a kérdésre!
Összegezve nagyon jól éreztem magam, nagyon jó volt, hogy minden nap legalább húsz öleléssel zárhattam a napot, hogy megbeszéltük Angie-vel sanyarú sorsunk (:D), hogy Shizuval közösen zabkásáztunk, és hogy minden nyomasztó érzést és problémát itthon tudtam hagyni, amelyek így nem nyomták rá a bélyegüket a táborozásomra. Hazafelé még díszkíséretet is kaptam a déli-nyugati útvonalon, így megismerkedhettem személyesen is Runával és Janeyvel, Annával és Lauval pedig ismételten találkozhattam. Őket is nagyon jó volt látni - olyannyira, hogy majdnem el is ment a vonat nélkülem! :D

reading challenge

Ha július, akkor reading challenge Shizuval! (Már negyedik éve. El se hiszem O_o)Először még be kell fejeznem Az éjfél gyermekeit (Rushdie), amit már vagy harmincszor elkezdtem, de sose jutottam három-négy oldalnál tovább (most igen), de már kész a listám, hogy mit akarok olvasni, úgyhogy közlöm is ^^

1. Jhumpa Lahiri: The Lowland/Unaccustomed Earth
2. Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
3. Neal Stephenson: Seveneves (ha sikerül letölteni, mert eddig egyik link se működött)
4. Markus Zusak: I am the Messenger
5. Anthony Doerr: All the light we cannot see

Tartalék, ha valami nem jön be és esetleg nem fejezem be: Unwind (Neal Shusterman), The Thirteenth Tale (Diane Setterfield)

Némi könyvekkel kapcsolatos megfigyelés: nem tudom, hogy én lettem-e nagyon válogatós, vagy tényleg rengeteg szemetet terem a YA kategória, mindenesetre elég rendesen unom, hogy a többség a valamilyen módon nagyon különleges, kissé távolságtartó tizenhét éves amerikai lányról szól (aki noha kinézetre nem tökéletes, a konvencionális szépség normáinak minden ponton megfelel), ahogyan tragikus családi háttere miatt rejtett lelki fájdalmakkal küzdő pasijával megmenti a pusztulás szélén álló világot. Annyi jó ötlet döglik meg ezektől a kliséktől, hogy néha már egyenesen fáj nézni...És egyébként azt is sajnálom, hogy szinte nincs értékelhető könyv, ahol az én korosztályom (értem ezt mondjuk a 20-27 évesekre) lenne főszerepben, pedig örülnék, ha a tinédzserek beavatástörténete és a középkorúak házassági/gyereknevelési/párkeresési gondjai között lenne valami. (Jó, nyilván ez egy elég leegyszerűsített kép, de van valami hiány itt szerintem.)

10. tábor

Nem akartam menni, és rengeteg okom volt erre. Az elmúlt másfél évet meglehetősen mély hangulatban töltöttem, ami a tavalyi tábornál még nem volt annyira rossz, hogy bármiben akadályozzon, a mostani előtt viszont úgy éreztem, nem leszek képes ennyi napra emberek közé menni úgy, hogy nem igazán zárhatom magamra az ajtót. A kajás hülyeségemet elég nagy tehernek gondoltam ahhoz, hogy kizáró ok legyen, és nem akartam vele a szervezőknek se problémákat gyártani, plusz még ott volt az esküvő, ami miatt egyébként is csak öt napra mehettem és az mégse az igazi, stb. De aztán jött Shizu, és Will küldött egy nagyon aranyos üzenetet, és Angel felhívott, és Dol is írt, ésésésésés annyian üzentek, hogy szeretettel várnak, hogy úgy döntöttem, nem telhet el egy teljes év úgy, hogy nem látom őket és nem mondhatom el nekik, hogy én is mennyire szeretem őket ^^"
Szóval elmentem, és tudom, hogy szörnyen bántam volna, ha kihagyom. Azok a dolgok, amiket problémaként könyveltem el, egyáltalán nem okoztak gondot - a kaját lerendeztük, meglátásom szerint senkit nem idegesítettem vele agyon és még csak elájulni se akartam, plusz csak egyszer voltam padlón, de már nem emlékszem miért, vagy melyik nap, ráadásul gyorsan el is múlt. Nekem az idei volt a legjobb tábor, hiába sikerült ilyen kis rövidre részemről, mert most éreztem magam leginkább úgy, hogy tényleg hazaérkeztem, amikor átléptem a nagyterem ajtaját és megláttam az ismerős arcokat. Nem tudnám megfogalmazni, mi volt ennyire jó úgy, hogy aki nem volt még soha táborba, megértse...akik pedig ott voltak, tudják, mire gondolok ^^

Rájöttem, hogy nem akarom befejezni a sulit. (Gondolom rajtam kívül mindenki hamarabb rájött abból, hogy mindig milyen kellemesen nyilatkozok róla.) Szép lenne, ha nálunk a BA érne bármit is, mert másfél évet még csak kihúznék valahogy, de három és felet nem fogok, plusz a szakképzések tömkelege - ami további négy évet jelent - nem dobja fel a dolgot.  Egyébként sincs hozzá érzékem, és nem is vagyok olyan állapotban, hogy bárkinek is tudjak segíteni; ha más nem, arra mindenképpen jó ez a szak, hogy az ember ráébredjen, mekkora adag szarból van összetákolva az élete, annak meg abszolút nincs értelme, hogy vak vezessen világtalant. Ha tudtam volna, hogy milyen szinten benne van ebben az egészben a terapeuta személyisége (mert az, hogy legyél kedves-türelmes-elfogadó, csak a jéghegy legteteje), soha nem adom be a jelentkezést erre a szakra, mert olyasmit igényel, amilyen nem vagyok, és nem leszek.
A baj csak, hogy másmilyen se. Nem azért nem merült fel nálam másik szak, mert ez volt számomra a világ közepe, hanem mert nincs semmi más, amit szívesen csinálnék, és ugye mint kiderült, ezt se. (Nem mintha egyébként lenne rá lehetőségem, hogy rendes MA-t végezzek, de ebbe most nem akarok belemenni.) A lényeg, hogy az életem minden terén meg vagyok lőve, lévén azon túl eddig se sok pozitívumot tudtam felvonultatni, hogy felvettek az egyik legmagasabb pontszámú szakra és csinálom és működik, de ez nem ellensúlyoz semmit. Csak legfeljebb elveszi az időt attól, hogy végiggondoljam, merre haladok, mert nem tetszene a válasz. És nehéz úgy végigülni és teljesíteni minden egyes nap minden gyakorlaton, hogy az ottlétnél csak azt utálod jobban, amikor hazajössz.

És holnap délután megyek interjúzni - mégis minek -, és még egy darab kérdésem sincs, mert mások helyett javítok vizsgát BK-n, meg idióta kísérleteket programozok le, aminek szintén semmi értelme. De biztos sokat tanulok azzal hogy órákon keresztül olvasom a scriptet és vesszőket meg relációs jeleket javítgatok.

igen, én

Najó. Annyian említettétek, hogy milyen jó lenne, ha lenne blogom, hogy feltámasztottam hamvaiból a régit ^^

Nehogy azt higgyétek, most úgy gondolom, ezzel szívességet teszek nektek, inkább köszönöm, hogy hiányoltátok <3 <3

vizsgálat update

Tisztelt Válaszadók!

Köszönöm mindenkinek hogy visszaküldte ezt a hülyeséget amivel zaklattalak titeket <3 Ti vagytok a legjobbak <3 Összegyűlt a 40 személyünk, és úgy tűnik, hogy még az adatok is valósághűek lesznek ^^

babyboom

[0:15:50] Kahlil Lorenz Rochard: Seren askján babyboom
[0:17:54] sali .::: igen XD
[0:17:58] sali .::: runa gyereket akar tőlem XD
[0:18:44] Kahlil Lorenz Rochard: lehet, hogy végül menekülni fogsz nőhódolóid elől?
[0:19:01] sali .::: ugyan XDXD
[0:19:41] Kahlil Lorenz Rochard: te leszel a menő, hamvából föltámadt főnixsárkány festő pribék, akitől rettegnek a diákok és akire tapadnak a gyengébb nemek
[0:20:10] sali .::: XDXDXDXD úristen XDXD ezt ki kell raknom valahova XDXD

a félév csúcsa:pszichopaták

[18:22:59] Kahlil Lorenz Rochard: milyen napod volt?
[18:28:43] sali .::: volt már jobb is
[18:28:49] sali .::: aludtam vagy három órát, fogorvosnál kezdtem a napot, és negyed óra alatt kellett volna visszaérnem a suliba, szóval amikor a villamos lépésben ment, kicsit felhúztam magam xD
[18:29:31] sali .::: de hallgattam egy előadást a pszichopatákról
[18:29:33] sali .::: az jó volt :D
[18:33:31] Kahlil Lorenz Rochard: XD durva nap az, amiben a pszichopaták felüdülést jelentenek
[18:33:42] sali .::: hátő
[18:33:43] sali .::: igaz XDXD
[19:43:23] Kahlil Lorenz Rochard: mondjuk így belegondolva
[19:43:28] Kahlil Lorenz Rochard: House is egész szórakoztató
[19:43:43] Kahlil Lorenz Rochard: pedig nála tényleg kevés választja el a szociopatát és a komplett őrületet :')
[19:44:19] sali .::: hááát azok alapján amiket ma meséltek, house közel nem elég kegyetlen, azért ilyen szerethető figura :D
[19:44:57] sali .::: de mondjuk az egyik kénsavat öntött a csaja arcába
[19:45:03] sali .::: meg ilyen tömeggyilkosokat néztünk
[19:45:14] sali .::: a lelki békének nem tett túl jót
[19:45:15] sali .::: xD
[19:46:50] Kahlil Lorenz Rochard: és _ez_  volt a napod csúcsa
[19:46:53] Kahlil Lorenz Rochard: részvétem :')
[19:47:44] sali .::: sőt, mondok jobbat
[19:47:47] sali .::: a félévemé
[19:47:47] sali .::: XD
[19:49:35] Kahlil Lorenz Rochard: remélem, ez csak a sulira vonatkozik :")
[19:50:31] sali .::: hááát...

véreskezű házvezetőség

Annamária Rácz : mielőtt még eltűnt volna a fórum teljesen, volt lehetőségem megnézni, hogy az összes rellonos eltűnt, akit inaktívvá tettem
Teodóra Lévai:  mindenhonnan? o.o
Annamária Rácz: a teljes listán néztem és nem voltak ._.
Teodóra Lévai: baszics >.<
Annamária Rácz: az ._.
Teodóra Lévai: kinyírtunk 20 embert o.o
Annamária Rácz: asszem megkérem shizut hogy zárjon minket az azkabanba Xd
Teodóra Lévai: Ideje lenne xD de versenyképesek lettünk
Annamária Rácz: gyilkosságszinten? xD
 Teodóra Lévai: azon teljesen xD de már csak 85-en vagyunk >.<
Annamária Rácz: igen bár ehhez meg kellett szabadulnunk végleg vagy 20 tagtól xDDD akik még csak nem is kérték, hogy nyírjuk ki őket XD
Teodóra Lévai: :')  azt hiszem megártott a túl sok gyilkos elmék
Annamária Rácz: igen, határozottan
Teodóra Lévai : gratulálok, alkalmasak vagyunk a Rellon ház vezetésére.
Annamária Rácz: *konfetti- és virágeső* XD

wtf?

[22:14:37] sali .::: LOL
[22:14:42] sali .::: önöző alak helyet önző alakot olvastam XD
[22:14:59] sali .::: néztem is hogy micsoda önző alakok vannak egy nyelvkönyvben XD
[22:17:10] Zsi: :D:D:D
[22:17:41] Zsi: én ma a kamarát olvastam egymás után négyszer kamerának, és nem értettem, mi a tök az a gazdasági kamera xD
[22:17:49] sali .::: XDDDDD
[22:17:52] sali .::: ez hatalmas XD

Szellemírók, kétségek, hajnali órák

Végeztem a Szellemíróval. Tetszett; bár szerettem volna néhány karakterből egy fejezetnél többet kapni, és egy kicsit lesújtott, amikor egyértelművé vált, hogy nem fogok. A kedvencem egyébként a japán zenészsrác, a noncorpum, a szellemíró és a fizikusnő volt :) Vicces egyébként hogy egyetlen nekem tényleg ellenszenves személyiséget vonultatott fel, Quasart, a fundamentalista elmeroggyantat, és ő volt az egyetlen, akiből jutott ráadás is. Az istenhitre tett néhol fel-felbukkanó, bántó megnyilvánulások egyébként zavartak egy kicsit, de egyre jobban megszokom nem magamra venni az ilyesmit, sajnos van lehetőségem gyakorolni.

Rájöttem egyébként, mennyi mindenről szeretnék írni itt, de nem tudok, egyszerűen mert felesleges, hiszen nektek csak semmitmondó nevek és érthetetlen helyzetek válogatatlan halmaza volna az egész. Rengeteg kérdésem van egyes dolgokkal és személyekkel kapcsolatban, és rossz, hogy nincs, aki válaszolna, vagy azért, mert nem tud, vagy azért, mert nem állok hozzá elég közel ahhoz, hogy egyáltalán megpendítsem a témát. Ha újkeletű lenne a dolog, nem zavarna, de már hónapok óta tart, és csak egyre tisztázatlanabb lesz bennem minden. Fogadok egyébként, hogy ez terelt vissza a szerepjátékhoz - amellett, hogy szeretlek titeket, és a közösségtől egyébként sem akartam elhatárolódni -, hiszen leköt, és nem pörög folyamatosan az agyam olyasmiken, amikre nem tudok mit lépni azon túl, hogy várok, mert az utóbbi néhány napban kezdem ezt elviselhetetlennek érezni.
Szeretnék türelmet. Szeretnék erősebb hitet. Magam sem tudom, pontosan mit szeretnék még, leginkább bocsánatot kérni, hogy rébuszokban beszélek hülyeségeket, veszek majd inkább egy naplót, az legalább biztos nem forgatja a szemét, hogy már megint nyavalyog az idióta :D

Inszomnia, remélem mire jön az egyetem, eltakarodsz, mert nem szeretnék hajnali három-négy fele fent lenni reggel hatos keléssel.

Emmy Laybourne - Monument 14

Nem ez volt az eredeti listámon - Colleen Houck Tiger's Curse-je helyett olvastam, ugyanis az nem fogott meg, és feleslegesnek láttam folytatni. A főszereplő halálosan az agyamra ment - kétoldalanként az olvasó arcába lett ordítva, hogy KELSEY HÍMÁLLATOT AKAR AZ ÉLETÉBE, valamint tele volt teljesen felesleges és unalmas beszélgetésrészletekkel, melyek pedig azt kiabálták, hogy EZ ITT AZ IDILL, MELY MINDJÁRT SEMMIVÉ FOSZLIK.
Oké, lehet csak én olvastam már túl sokat és lettem túl kritikus.

Monument 14.

2025, USA. Két iskolabusznyi gyerek hatalmas jégesőbe kerül; az egyik busz, amelyik a gimis korosztályt szállítja, felborul; a többség meghal. A másik buszban lévők - egy-két ovis és általános iskolások - fedezékbe tudnak húzódni, s a két járműből összesen tizennégyen menekülnek meg és bújnak el egy szupermarketben. Az országban egy-két nap lefolyása alatt zsinórban jön mindenféle természeti katasztrófa, plusz valami furcsa kémiai anyag is a levegőbe jut az egyik kísérleti központból, úgyhogy a biztonsági intézkedések működésbe lépnek és az hat 15-18 éves benn ragad a nyolc kisebb gyerekkel, miközben senki nem keresi őket, és fogalmuk sincs, mi folyik odakint, él-e egyáltalán valaki rajtuk kívül.

Tetszett. Nem fogott meg annyira, hogy a körmömet rágjam, de az események folynak, a karakterek pedig egyáltalán nem a szokásos sablon szerint lettek megírva. A főszereplő, Dean visszahúzódó és nem túl népszerű, a könyv viszont nem arról szól, hogy hirtelen fantasztikus vezetői képességei megnyilvánulnak, átveszi a csapat irányítását és a világ meglátja, micsoda nagyszerű és talpraesett fickó ő, tévedhetetlen intuíciókkal. Nem - továbbra is marginális személy, nem a világ közepe, és sikerült megszeretnem a srácot, mert kedves, megbocsátó és érzékeny. További meglepetés: a népszerű gyerek nem egy asshole bully, hanem egy egészen rendes srác, bár megvannak a maga hibái, de nem a tipikus nagyfejű idióta. Van persze ügyelet seggfejünk is, meg hisztis picsánk, de őket is megszeretjük a végére.

Szerettem volna, ha a történet mélyebb, nem mozgatott meg bennem elég érzelmet, pedig azt szeretem, ha egy könyvön nevetek és sírok és alig tudok kilépni a világából, ha leteszem. Felületes sem volt, a karakterek reakciói pedig totál reálisak voltak a legtöbb helyzetben, de azt hiszem, többet ki lehetett volna belőle hozni.

being an infp

INFP = "gyógyító", "idealista"; 
Domináns: Introvertált Érzés
Kiegészítő: Extravertált Intuíció
Harmadlagos: Introvertált Érzékelés
Alárendelt: Extravertált Gondolkodás

Lényege, kissé szarkasztikus köntösben :D : "Szóval, azt akarod, hogy a világ egy jobb hellyé váljon általad? Kár hogy ez sosem fog megtörténni. A típusok közül, muszáj pont abba tartoznod, amelyikben szinte a legnehezebb hibát találni. Önzetlen és gondoskodó természetű vagy. Jó hallgatóság, és valaki, aki el akarja kerülni a konfliktusokat. Tényleg az a vágyad hogy jót tehess. Természetesen ez mindig egy hihetetlenül erős lelkiismereti kérdéssé válik benned, amiért bűnösnek és felelősnek érzed magad mikor bármi rosszul sül el. Hát persze, hogy MINDIG A TE HIBÁD MINDEN. Noha folyamatos küldetésed hogy megtaláld az igazságot, sose használod a tényeket és a logikát, ami nagy zűrzavar forrása számunkra, akik az eszünket is használjuk. Ennek ellenére, egy vesztes érvelésben nyugodt szívvel szajkózol pontatlan tények után újabb tényeket, azért hogy megvédd a saját becses értékrendedet. Nagyon valószínű, hogy perfekcionista vagy, ami ez esetben elég rossz dolog. Valamennyi csoportmunka bukásra van ítélve a hatalmas elvárásaid miatt.
Hagyd figyelmen kívül, amit korábban mondtam. Benned is épp olyan könnyű hibát találni, mint akárki másban. Szerencsére legtöbbször igen kemény vagy magadhoz, így szükségtelen hogy arra pazaroljam a drága időmet, hogy sértegesselek. Inkább keresd meg te a saját hibáidat és sértegesd önmagad."

Neil Gaiman: The Graveyard Book

Egy kicsit félretettem Owen Meanyt  - nem igazán tudok vele haladni, nem azért, mert nem érdekes, csak kicsit nehézkes, és sokszor nincs hozzá hangulatom -, hogy helyette Nobody Owens - barátjainak csak Bod - kalandjaival ismerkedjek meg, és annyira csípem Gaiman stílusát, hogy két nap alatt átcsusszant a kezem között a könyv. Imádtam, a történetet is, a karaktereket is - ha valaki ismeri a történetet és engem, gondolom említenem sem kell, hogy egyből Silas lett a kedvenc szereplőm -, könnyű és érdekes olvasmány, de van üzenete is. Valószínűleg nem az enyém volt a megcélzott korosztály, ám ez engem egy pillanatig sem érdekel :D

A tartalmáról röviden: 
The man Jack egy este lemészárolja Bod családját, csak a kisfiú menekül meg, aki kalandvágyó csecsemő lévén a zajokat hallva felébred és kimászik az ágyból. Egy temetőbe keveredik, ahol gyors tárgyalás után a szellemek úgy döntenek, befogadják és megvédik, nevet adnak neki, és Mr. és Mrs. Owens vállalják Bod felnevelését. Mivel azonban the man Jack továbbra is kutat a gyerkőc után, egy védelmezőt is kijelölnek, aki sem az élők, sem a holtak világához nem tartozik, ő Silas. A könyv Bod gyerekéveit követi végig, míg végül elérkezik a pillanat, hogy el kell hagynia az otthonát, és csatlakoznia kell az élőkhöz.

“Face your life, 
Its pain, 
Its pleasure,
Leave no path untaken.”   

“Name the different kinds of people,’ said Miss Lupescu. ‘Now.’
Bod thought for a moment. ‘The living,’ he said. ‘Er. The dead.’ He stopped. Then, ‘... Cats?’ he offered, uncertainly.”   

“Truly, life is wasted on the living, Nobody Owens. For one of us is too foolish to live, and it is not I.”   

"It's like people who believe they'll be happy if they go and live somewhere else, but who learn it doesn't work that way. Wherever you go, you take yourself with you."

respect

fekete szem

[0:34:02] seren: átlagembert megkérdeznek, mi jut eszébe a fekete szemről
[0:34:06] seren: "a sötét éjszaka"
[0:34:13] seren: "egy fekete rózsa"
[0:34:28] seren: "valami démoni"
[0:34:31] seren: lyra castle
[0:34:34] seren: "hát, egy csomag negró"
[0:34:36] seren: xDXDXDXDXD
[0:34:55] lyra: *nagyon röhög* XD
[0:35:00] lyra: sose mondtam h normális vok XD
[0:35:56] seren: sosem feltételeztem XDXDXDXD

ó my texas

[22:10:54] wylares: inkább kicsit gyengéden fűtünk XD
[22:11:40] Kahlil Lorenz Rochard: kicsit gyengéden, mint amennyire Seren ápolói gondoskodása az?
[22:11:43] Kahlil Lorenz Rochard: avagy semennyire?
[22:11:56] wylares: előbbi XD
[22:12:12] Kahlil Lorenz Rochard: a kettő közé egy egyenlőségjel megy
[22:12:39] Kahlil Lorenz Rochard: Seren gyengéden ápoló kezei csak egy nagyon zavarodott fej még betegebb poénjainak szarkazmusa által szült, mitikus lény
[22:12:43] Kahlil Lorenz Rochard: amit még soha senki nem látott
[22:12:48] Kahlil Lorenz Rochard: és nem is nagyon merik kutatni
[22:13:16] wylares: ezen hangosan röhögtem XD
[22:13:32] Kahlil Lorenz Rochard: tovább is akartam fejtegetni
[22:13:33] wylares: de már nem azért, egy _kicsit jobb mint a semennyire
[22:13:35] Kahlil Lorenz Rochard: de nem tudtam eldönteni
[22:13:41] Kahlil Lorenz Rochard: pikkelyes-e vagy tüskés
[22:13:45] Kahlil Lorenz Rochard: úgyhogy kicsit megakadtam
[22:13:52] wylares: xDDDDDDDDDDDDDd

szeptember elején

A hétvégén nálam volt Lyra, akinek nagyon örültem, másnap pedig még Riell is ellátogatott poros kis városunkba, ami szintén feldobott ^^ Mindketten nagyon cukik voltak, plusz Lilith, a patkány is igazán ölelgetni-nyomorgatni való :D Kaptam Rielltől gyönyörűszép fülbevalót nagyon különleges dobozban, és teljesen odavagyok mindkettőért :) Azóta a nettelenség állapotában szenvedem egyébként, most is apám gépéről írok egy kis helyzetjelentést, mert az kell.

Ma beiratkoztam az egyetemre. Épp csak két és fél órát vártam, mert nyilván nem tudták közölni, hogy nem érkezési sorrendben megy a dolog, hanem névsor szerint, de segáz, elvégre milyen jobb dolgom is lenne, mint ülni és nézni ki a fejemből. Még Lyra papírjait se tudtam elintézni, mert a HSZK be volt zárva a gólyatábor miatt.
A tárgyfelvétel majd 10-én lesz, az első óráim pedig 17-én.

Ilyen óráim lesznek, plusz a tesi:

Bevezetés a szociológiába

A kulturális antropológia alapjai

Filozófiatörténet

Bevezetés a pszichológiába (szakmai szocializáció + gyakorlat)

Matematikai alapok

Számítástechnika 1.

A kommunikáció elmélete és gyakorlata

Személyiséglélektan 1

A pszichológia főbb területei 

Biológiai alapok 1.

Fejlődéslélektan 1. 

Már csak az a kérdés, mit vegyek fel tesinek, mert igazából egy rakat dolgot nagyon szívesen csinálnék, kezdve a falmászástól a különböző harcművészeteken át a vívásig, de hozzátoldhatjuk az atlétikát és a jégkorcsolyát is....egyedül a táncot nem fontolgatom, meg az ilyen kamuórákat, mint az általános tesi vagy a pingpong. Tökre ráakadtam amúgy erre a sport témára, ma is futottam 5,3 km-et, plusz biciklivel járok be az egyetemre, mert nem vagyok hajlandó alsó hangon fél órát gyalogolni minden nap, így is úgy néz ki az összes cipőm, mintha a kutya szájából rángattam volna ki épp az imént. A bicikli egyébként amit használok, a tesómé - Lady Caprine a neve, csak hogy tudjátok -, ezért a méretei is neki megfelelőek. Mindez annyit jelent, hogy jógagyakorlatokat kell végeznem, ha valahogy át akarom vetni a lábam a váz felett, és ha netán felülni is szeretnék, azt kizárólag ugrással tudom megtenni, lévén az ülés magassága még a legalsó pozícióban sem az én 165-6 centimre van tervezve. Leszállásnál repülve közlekedek. A jármű maga egyébként megvan kb 20 kiló, úgyhogy indokolatlanul hamar elfáradok, de legalább van. Aztán majd ha lesz elég pénzem veszek magamnak valami női darabot :)