update, de nem norbi

•  felmondtam a munkahelyemen, mert szörnyű volt, sportot űztek abból, hogy a képembe hazudjanak a béremről és ilyen dolgokról, plusz soha nem tartották magukat a megállapodásunkhoz
•  valószínűleg nem fogok soha "meggyógyulni", hiába cseszte tönkre a gyógyszer az ízületeimet - és bár a diétákhoz már megtanultam alkalmazkodni, asszem a hátramaradt hegekhez nem fogok tudni (és most nem költői próbálok lenni)
• nincs kedvem felvételizni, vagy úgy alapvetően egyetemre járni, de persze ennek ellenére fogok, csak már jó előre utálom, nehogy kiessek a gyakorlatból szeptemberre
•  az emlegetett tönkrement ízületeknek köszönhetően nem tudok semmit sportolni, szóval szerencsére még jól meg is híztam (yaaay!) - kíváncsi vagyok, mit adhatnék még le a mostani kajalehetőségeimből a "fogyózás" szent szellemében, de van egy olyan érzésem, hogy nem sok mozgásterem maradt
•  olyan jó a hangulatom, hogy nemcsak időm nincs olvasni, türelmem, és kedvem se, szóval szerintem a reading challenge-et idén inkább passzolom
•  úgy összességében remekül megy már megint minden

Kávéházban....

...(/reggelizőben/pékségben) dolgozni marha fárasztó.

Mindenem fáj .___.


De kész az első - növényi "tejből" gyártott - házi joghurtom! Már nagyon hiányzott az ilyesmi :D (miheztartás végett: olyan négy éve nem ettem joghurtot.)

hinnye, már március van

Nahát, hogy elszaladt az idő, és észre se vettem, hogy nem blogoltam.
Kiosztották a diplomámat, és mivel a sorrendet a jegy minősége szerint, majd betűrendben állapítják meg, elsőként vettem át. (Ez nem kis stresszel járt amúgy nekem, mert hát ilyenkor még mindenki figyel, és amúgy se mondták el rendesen, hol merre kell menni meg vonulni, nekem pedig nem volt kiről másolnom.) És itt egy kép, ami nagyon szépen megmutatja, barátnőmmel hogy végigpofáztuk az egészet (a bal első két üldögélő vagyunk mi).

Azóta főként munkát szeretnék találni erre a fél évre. Több interjúra is visszahívtak, s legutóbb a nemnevezemnevén étteremben voltam. Két próbanapot éltem túl 14 órás műszakban - ahol egy percet sem ülhettünk, természetesen -, s bár a munka önmagában is megterhelő volt, igazából nem amiatt mondtam vissza, hanem az elképesztően megalázó bánásmód miatt, amit az egyik kollegina tanúsított. (Példaképp: meggyanúsított mindenféle hazugsággal, nem egy ponton kritizálta az intelligenciámat, és sportot űzött abból, hogy percenként belém kössön.)
A keresés továbbra is tart.
Ami minden egyebet illet, elég nehezemre esik pozitívnak maradni, de csináltam spenótos-gombás tofut, és meglehetősen jó lett ^^ (note: ez volt az első találkozásom a tofuval :D) Emellett visszaállítottam a goodreadses book challenge-emet 70 könyvről 65-re, ugyanis szeretném elolvasni a Háború és békét, de kissé...khm...nagy lélegzetű.

Andy Weir: The Martian és Patrick Ness: A Monster Calls

Andy Weir: The Martian
8/10

Röviden: hat asztronauta homokviharba keveredik a Marson; igyekeznek visszatérni az űrhajóhoz, de egyikőjük megsérül, s mivel a többiek azt hiszik, halott, otthagyják, ő pedig mindent bevet, hogy valahogy életben maradjon.

Őszintén szólva gőzöm sincs, miért tetszett ez a könyv: általában nem szeretem a sci-fit, nem bírom sokáig a természettudományos blablát a könyvekben és teljesen hidegen hagy az űrkutatás. Mégis, ez a könyv olyan szinten olvastatja magát, hogy ezek ellenére is alig tudtam letenni, és természetesen vadul szurkoltam a főhősünknek minden sarkon, hogy a lehetséges változatos halálnemek egyike se váljon valósággá. Nem tudom megítélni, mennyire volt tudományosan rendben - meg amúgy nem igazán érdekel, hogy őszinte legyek :D -, de a humor és a stílus nagyon jól ellensúlyozott mindent, amit már kicsit nehezen emésztettem.

“The screen went black before I was out of the airlock. Turns out the “L” in “LCD” stands for “Liquid.” I guess it either froze or boiled off. Maybe I’ll post a consumer review. “Brought product to surface of Mars. It stopped working. 0/10.” 

“I started the day with some nothin’ tea. Nothin’ tea is easy to make. First, get some hot water, then add nothin’.” 

“I tested the brackets by hitting them with rocks. This kind of sophistication is what we interplanetary scientists are known for.”

Patrick Ness (Siobhan Dowd ötlete alapján): A Monster Calls
9/10

Megtévesztő lehet a cím - és hogy mindenhol paranormális, vagy fantasy besorolást kap -, mert ez a könyv igazából nem szörnyekről szól, hanem fájdalomról, veszteségről és önvádról. Nem igazán szeretnék a történetéről összefoglalót írni, mert nem lehet rendesen megragadni a mélységét néhány mondatban, inkább csak annyit mondanék róla, hogy nagyon szívszorító helyeken és a főszereplő kora ellenére úgy érzem, az üzenet mindenkire érvényes, és nem feltétlenül csak a halál és gyász összefüggésében lehet értelmezni. Nekem kifejezetten tetszett, bár nem feltétlenül ajánlom mindenkinek. (Ja, és vannak benne rajzok is, szerintem egészen feleslegesen - részemről semmit nem tettek hozzá a könyv hangulatához, sőt, néhol idegesítettek is.)

“To say you have no choice is to relieve yourself of responsibility.”

“You were merely wishing for the end of pain, the monster said. Your own pain. An end to how it isolated you. It is the most human wish of all.”

Könyvek tekintetében jól indult az év! :)

diplomás lettem!

Japp. Leállamvizsgáztam :)

Nem volt egyszerű menet - három körből állt, írásbeli, védés és szóbeli. Az írásbeli feleletválasztós volt, 40 kérdést kellett megválaszolni. Ettől azért féltem nagyon, mert hajlamos vagyok minden szónak jelentőséget tulajdonítani, míg valószínűleg a tanár ezt nem vette olyan véresen komolyan (pl. "a negatív-állapot enyhítési modell szerint nincs altruizmus, csak azért segítünk, mert gyűlöljük mások szenvedését látni." - háááát, nem mondanám hogy gyűlöljük, csak mondjuk utáljuk... legyen inkább a másik esélyes válasz! - máris egy rontott pont.) Szerencsére viszont most sikerült ezt levetkőznöm egy kicsit, így 80% értem el a továbblépéshez szükséges 50% helyett :)

A védés és a szóbeli egy kicsit később volt, tegnap. Az anyagok többnyire átfedésben voltak, szóval azért nem most kezdtem velük ismerkedni, de volt új anyag is, ráadásul én szóbelire és írásbelire teljesen más technikával készülök, szóval nem sokat aludtam azon a héten (plusz egyébként majdnem végig dolgoztam is, csak a januári első két hétben nem). A bizottságban öten voltak, ebből két tanárt nem ismertem, egyet csak nagyon felületesen, egy másiktól féltem, és csak a terapeutával szimpatizáltam igazából :"D Amúgy a fenntartásaim velük szemben alaptalan volt, kedves volt mindenki :) Viszonylag jó tételt húztam (fejlődési énpszichológia és tárgykapcsolatelméletek, leegyszerűsítve fejlődési szakaszok csecsemőkorban, ahol ha valami rosszul sül el, felnőttkori patológiákhoz kapcsolható), csak annyi volt a gond, hogy régen néztem át, így az eleje nem ment annyira jól és rontottam is, de szerencsére sikerül feltápászkodni belőle :) A védés jól sikerült, nem zavarodtam bele, belefértem az időbe és még meg is jegyezték, hogy milyen komplex kutatást végeztem ^.^ Ötöst kaptam végül, úgyhogy lassan hivatalosan is viselkedéselemző leszek :)

megfogadtam dolgokat az új évre...

...mert szeretek célokat felállítani és meghaladni őket.

• mint baloldalon látható, szeretnék idén elolvasni 70 könyvet. reméljük, hogy sikerül ^^
• ehhez kapcsolódva: a szórakoztatás mellett szépirodalmat is olvasni
• valamelyiket megcsinálni az alábbiak közül: németül tanulni, jogsit csinálni, jógázni/valamilyen szervezett sporttevékenységben részt venni, jobb agyféltekés rajztanfolyamot művelni (olyan jó lenne menő művészetterápiát tartani majd *-*) 
• aktív spórolás 
• több alvás. srsly. rámegy a nemlétező szépségem is.
• több, színesebb blogposzt, nemcsak nyavalygásra és ventingre fogom használni ezt a felületet
• új szj-s karakter maybe? mindenesetre valamiféle írói alkotótevékenység végzése
• szocializáció. biztos nem utál mindenki, csak tele vagyok kognitív torzítással. legalább kéthavonta elmenni valahova, ami nem munka/suli.
• aktív szellemi élet
• konkrét tervhez igazított kondizás, kevesebb "majdellötyögökvalamithaodaértem"
• megcsinálni az államvizsgát. ha nem holnap, nyáron.
• megpróbálni nem úgy öltözködni mint egy tízéves? erőteljesen frissíteni a ruhatárat
• önkéntesség. onkológia/nappali kórház, valahova muszáj elmenni.
• kevesebb punnyadás

Elengedhetetlen évzáró poszt

Ez az év is eltelt - szerencsére. Úgy érzem, elég sok megpróbáltatáson vagyok túl, és bár nem vettem sikerrel az akadályokat, valahogy túléltem.
A január-március főként az IT-s melóval telt, ami visszagondolva szörnyű és veszettül megterhelő volt, főleg vizsgaidőszakban - utána egy kicsit könnyebb lett, de szinte rögtön neki kellett esni a műhelymunkáknak, úgyhogy végül fel is mondtam, mert nem bírtam a kettőt együtt, bár ez nem volt elég ahhoz, hogy megmentsem a műhelyeimet és időben végezzek. (Emiatt még mindig utálom magam.) Májusig keményen ment a műhelyezés, ami eredményeképp összesen 178 oldalt adtam át, és mennyit töröltem ki ezen kívül...Bár igazából nem a munka mennyisége volt zavaró, inkább az a borzasztó irányvesztettség, mert alig volt valami támpontunk, és egyébként is szar témákat választottam. Végül viszont mindegyik ötös lett, és csak 1-2 pontot vesztettem. Májusban kaptam új gyógyszert, ami egyelőre csak arra volt jó, hogy hízzak tőle és gusztustalanul kiszáradjon a szám.
Ezt követően szeptemberig kb semmi értelmeset nem csináltam - fejlesztettem némileg a konyhai képességeimet, hülyeségeket olvastam, megnéztem kismillió sorozatot és animét, illetve kellemes önsajnálatba süppedtem, amiért az életem ennyiből áll. A bk-tábor egy színes folt volt mindebben, és kb az év egyetlen igazán pozitív élménye számomra.
Szeptember végén kezdtem el a vérvétel gyereklaborjában dolgozni, amit egyébként nagyon megszerettem, bár azért tegyük hozzá, hogy szinte ingyen csinálom. Rengeteg típusú emberrel találkozok így, és a kommunikációs készségeimet is fejleszti - mint tudjuk, szörnyen fejezem ki magam szóban -, és szerintem egyre jobban "bánok" a gyerekekkel is, kezdem érezni, az egyes életkorokban kb milyen képességeik vannak és mi érdekli őket, és egyébként a megnyugtatásban is egész jó lettem.
Ezen túl csak az államvizsga az, amit említésre méltónak ítélek. Írásbeli-szóbeli; az elsőnél 40 kérdésre van 30 percünk (biizzztoseléglesz), a szóbeli pedig a védésből és tételhúzásból áll, már ha az írásbelin átment az egyén.
Szörnyen gáz lesz, amikor megbukok, de ez már nem az éves összefoglaló része.
Elolvastam 60 könyvet és ezzel a reading challenge-em sikerült teljesíteni, bár tegyük hozzá, nagyrészt szakkönyvek és manga teszi ezt ki, mert sajna annyira fáradt vagyok általában, hogy nincs agyam rendes könyveket olvasni.  Majd jövőre...

Tudom, állandóan nyavalygok, és nekem semmisejó. Mi lenne még itt, ha rendszeresen blogolnék...

Azt hiszem, régóta nem volt olyan rossz évem, mint a 2015 - az már általános, hogy szociálisan meg vagyok lőve, és sok tekintetben menthetetlenül béna/nyomi vagyok, de azt eddig mindig készpénznek vettem, hogy legalább a suliban valahogy ki tudok magamból csikarni egy átlagos eredményt, úgyhogy nem tett igazán jót az önértékelésemnek, hogy bebizonyosodott ennek ellenkezője. Családilag továbbra is tragikus a helyzet, barátilag túl vagyok egy hatalmas csalódáson, párkapcsolatra inkább gondolni se akarok. Menjünk inkább tanulni, és hátha a 2016-ot nem életem leggázabb bukásával fogom kezdeni.