Kicsit kiábrándító volt a második félévem első napja - ezt tanúsítja, hogy lyukasórában már fizikát jegyzeteltem, amit szerintem még életemben egyszer sem csináltam.
Biztos ront a helyzeten, hogy fáradt vagyok, de nehéz pozitívan nekiállni az egészhez, ha tizenkét tárgyból három van, ami marginálisan is érdekel, és ebből kettő ugyanaz, csak az egyik gyakorlati.
Mivel előző félévben rossz volt a szociológia, ezért rögtön megkaptuk most is, duplán, demográfia és társadalomismeret álnéven. Biztos szükséges egy pszichológusnak, hogy ezer oldalakat olvasson (ez nem költői túlzás) és tanuljon meg évszámokból, népszámlálási adatokból, nevekből és definíciókból, elvégre nyilván nem felejtem majd el a vizsga után öt perccel az egészet.
A többi tárgyról elismerem, hogy fontos, csak épp nem kicsit illúziórombolóak - biológia és kémia, fizika, statisztika, statisztikai programozás, szervezetstruktúra, lényegében olyan tárgyak, amikhez hülye vagyok, voltam, és leszek, hiába jófej a tanár.
A hülyéről jut eszembe, műveletlen tuskónak érzem magam a csoporttársak mellett - akármennyire is szeretem őket -, amin nem segít, hogy a mostani tanáraim fele emberszámba sem vesz minket, mert új tanterv szerint vannak összeállítva az óráink és sok olyan tárgyunk van, amit eddig nem elsősöknek tanítottak - ilyenkor pedig jön a "nem baj, kis szardarabkák vagytok még és nem tudok nektek tanítani, mert a tábla is többet ért abból, amit magyarázok, de segáz, ha kihúztok itt öt évet, majd embernek nevezhetitek végre magatokat, addig inkább dögöljetek meg mindannyian." Némileg szabadon fordítottam.
A Neptun alapján összeállított órarendemben már ma volt hiba, bár ezen nem lepődtünk meg - a komédiaszakosok viszont igen, amikor egy óra késéssel besétáltunk az órájukra, hogy aztán rájöjjünk, ez bizony nem demográfia, és előremasírozzunk ismét, holnap pedig kelhetek ötkor a tesi tárgyfelvétel miatt, mert nem lehetett rendes időben megcsinálni és nyilván nem kell tekintetbe venni, hogy a diákság nagy része órán rohad reggelente.
Konklúzió: pillanatnyilag nem igazán érzem, hogy bármi értelme lenne annak, amit csinálok, fáradt vagyok, fáj a hátam - nem poénos negyven percet sétálni félvállas táskával és a füzetek mellett egy nyolcszáz oldalas keményfedeles könyvvel - és nem találom a helyem.
Ja, és egyébként is, mekkora szar vagyok már, hogy nincs párom, rendes soha nem is volt, és nem is epekedek senki után még plátóian se, mondja mindezt volt osztálytársam, aki abortusszal indította az évet, mi ez már, hogy híztam két kilót - tényleg tragédia -, mekkora gáz, hogy még mindig fogszabályzóm van - mert nyilván tőlem függ, mikor veszik le -, és egyébként is, mit nyavalygok egy ilyen büfészak miatt, még csak nem is tudomány.
És még fűtés sincs.
