Rájöttem, hogy nem akarom befejezni a sulit. (Gondolom rajtam kívül mindenki hamarabb rájött abból, hogy mindig milyen kellemesen nyilatkozok róla.) Szép lenne, ha nálunk a BA érne bármit is, mert másfél évet még csak kihúznék valahogy, de három és felet nem fogok, plusz a szakképzések tömkelege - ami további négy évet jelent - nem dobja fel a dolgot. Egyébként sincs hozzá érzékem, és nem is vagyok olyan állapotban, hogy bárkinek is tudjak segíteni; ha más nem, arra mindenképpen jó ez a szak, hogy az ember ráébredjen, mekkora adag szarból van összetákolva az élete, annak meg abszolút nincs értelme, hogy vak vezessen világtalant. Ha tudtam volna, hogy milyen szinten benne van ebben az egészben a terapeuta személyisége (mert az, hogy legyél kedves-türelmes-elfogadó, csak a jéghegy legteteje), soha nem adom be a jelentkezést erre a szakra, mert olyasmit igényel, amilyen nem vagyok, és nem leszek.
A baj csak, hogy másmilyen se. Nem azért nem merült fel nálam másik szak, mert ez volt számomra a világ közepe, hanem mert nincs semmi más, amit szívesen csinálnék, és ugye mint kiderült, ezt se. (Nem mintha egyébként lenne rá lehetőségem, hogy rendes MA-t végezzek, de ebbe most nem akarok belemenni.) A lényeg, hogy az életem minden terén meg vagyok lőve, lévén azon túl eddig se sok pozitívumot tudtam felvonultatni, hogy felvettek az egyik legmagasabb pontszámú szakra és csinálom és működik, de ez nem ellensúlyoz semmit. Csak legfeljebb elveszi az időt attól, hogy végiggondoljam, merre haladok, mert nem tetszene a válasz. És nehéz úgy végigülni és teljesíteni minden egyes nap minden gyakorlaton, hogy az ottlétnél csak azt utálod jobban, amikor hazajössz.
És holnap délután megyek interjúzni - mégis minek -, és még egy darab kérdésem sincs, mert mások helyett javítok vizsgát BK-n, meg idióta kísérleteket programozok le, aminek szintén semmi értelme. De biztos sokat tanulok azzal hogy órákon keresztül olvasom a scriptet és vesszőket meg relációs jeleket javítgatok.
A baj csak, hogy másmilyen se. Nem azért nem merült fel nálam másik szak, mert ez volt számomra a világ közepe, hanem mert nincs semmi más, amit szívesen csinálnék, és ugye mint kiderült, ezt se. (Nem mintha egyébként lenne rá lehetőségem, hogy rendes MA-t végezzek, de ebbe most nem akarok belemenni.) A lényeg, hogy az életem minden terén meg vagyok lőve, lévén azon túl eddig se sok pozitívumot tudtam felvonultatni, hogy felvettek az egyik legmagasabb pontszámú szakra és csinálom és működik, de ez nem ellensúlyoz semmit. Csak legfeljebb elveszi az időt attól, hogy végiggondoljam, merre haladok, mert nem tetszene a válasz. És nehéz úgy végigülni és teljesíteni minden egyes nap minden gyakorlaton, hogy az ottlétnél csak azt utálod jobban, amikor hazajössz.
És holnap délután megyek interjúzni - mégis minek -, és még egy darab kérdésem sincs, mert mások helyett javítok vizsgát BK-n, meg idióta kísérleteket programozok le, aminek szintén semmi értelme. De biztos sokat tanulok azzal hogy órákon keresztül olvasom a scriptet és vesszőket meg relációs jeleket javítgatok.
