Andy Weir: The Martian és Patrick Ness: A Monster Calls

Andy Weir: The Martian
8/10

Röviden: hat asztronauta homokviharba keveredik a Marson; igyekeznek visszatérni az űrhajóhoz, de egyikőjük megsérül, s mivel a többiek azt hiszik, halott, otthagyják, ő pedig mindent bevet, hogy valahogy életben maradjon.

Őszintén szólva gőzöm sincs, miért tetszett ez a könyv: általában nem szeretem a sci-fit, nem bírom sokáig a természettudományos blablát a könyvekben és teljesen hidegen hagy az űrkutatás. Mégis, ez a könyv olyan szinten olvastatja magát, hogy ezek ellenére is alig tudtam letenni, és természetesen vadul szurkoltam a főhősünknek minden sarkon, hogy a lehetséges változatos halálnemek egyike se váljon valósággá. Nem tudom megítélni, mennyire volt tudományosan rendben - meg amúgy nem igazán érdekel, hogy őszinte legyek :D -, de a humor és a stílus nagyon jól ellensúlyozott mindent, amit már kicsit nehezen emésztettem.

“The screen went black before I was out of the airlock. Turns out the “L” in “LCD” stands for “Liquid.” I guess it either froze or boiled off. Maybe I’ll post a consumer review. “Brought product to surface of Mars. It stopped working. 0/10.” 

“I started the day with some nothin’ tea. Nothin’ tea is easy to make. First, get some hot water, then add nothin’.” 

“I tested the brackets by hitting them with rocks. This kind of sophistication is what we interplanetary scientists are known for.”

Patrick Ness (Siobhan Dowd ötlete alapján): A Monster Calls
9/10

Megtévesztő lehet a cím - és hogy mindenhol paranormális, vagy fantasy besorolást kap -, mert ez a könyv igazából nem szörnyekről szól, hanem fájdalomról, veszteségről és önvádról. Nem igazán szeretnék a történetéről összefoglalót írni, mert nem lehet rendesen megragadni a mélységét néhány mondatban, inkább csak annyit mondanék róla, hogy nagyon szívszorító helyeken és a főszereplő kora ellenére úgy érzem, az üzenet mindenkire érvényes, és nem feltétlenül csak a halál és gyász összefüggésében lehet értelmezni. Nekem kifejezetten tetszett, bár nem feltétlenül ajánlom mindenkinek. (Ja, és vannak benne rajzok is, szerintem egészen feleslegesen - részemről semmit nem tettek hozzá a könyv hangulatához, sőt, néhol idegesítettek is.)

“To say you have no choice is to relieve yourself of responsibility.”

“You were merely wishing for the end of pain, the monster said. Your own pain. An end to how it isolated you. It is the most human wish of all.”

Könyvek tekintetében jól indult az év! :)

after the rain there will always be the sun

"It has been said, that "time heals all wounds". I do not agree. The wounds remain. In time, the mind, protecting its sanity, covers them with scar tissue and the pain lessens. But it is never gone."

Rose Kennedy

Markus Zusak - The Book Thief

“It’s a small story really, about, among other things:

* A girl
* Some words
* An accordionist
* Some fanatical Germans
* A Jewish fist fighter
* And quite a lot of thievery” 

“I wanted to tell the book thief many things, about beauty and brutality. But what could I tell her about those things that she didn't already know? I wanted to explain that I am constantly overestimating and underestimating the human race-that rarely do I ever simply estimate it. I wanted to ask her how the same thing could be so ugly and so glorious, and its words and stories so damning and brilliant.” 

 “If only she could be so oblivious again, to feel such love without knowing it, mistaking it for laughter. ” 

 “In years to come, he would be a giver of bread, not a stealer - proof again of the contradictory human being. So much good, so much evil. Just add water.”

a félév csúcsa:pszichopaták

[18:22:59] Kahlil Lorenz Rochard: milyen napod volt?
[18:28:43] sali .::: volt már jobb is
[18:28:49] sali .::: aludtam vagy három órát, fogorvosnál kezdtem a napot, és negyed óra alatt kellett volna visszaérnem a suliba, szóval amikor a villamos lépésben ment, kicsit felhúztam magam xD
[18:29:31] sali .::: de hallgattam egy előadást a pszichopatákról
[18:29:33] sali .::: az jó volt :D
[18:33:31] Kahlil Lorenz Rochard: XD durva nap az, amiben a pszichopaták felüdülést jelentenek
[18:33:42] sali .::: hátő
[18:33:43] sali .::: igaz XDXD
[19:43:23] Kahlil Lorenz Rochard: mondjuk így belegondolva
[19:43:28] Kahlil Lorenz Rochard: House is egész szórakoztató
[19:43:43] Kahlil Lorenz Rochard: pedig nála tényleg kevés választja el a szociopatát és a komplett őrületet :')
[19:44:19] sali .::: hááát azok alapján amiket ma meséltek, house közel nem elég kegyetlen, azért ilyen szerethető figura :D
[19:44:57] sali .::: de mondjuk az egyik kénsavat öntött a csaja arcába
[19:45:03] sali .::: meg ilyen tömeggyilkosokat néztünk
[19:45:14] sali .::: a lelki békének nem tett túl jót
[19:45:15] sali .::: xD
[19:46:50] Kahlil Lorenz Rochard: és _ez_  volt a napod csúcsa
[19:46:53] Kahlil Lorenz Rochard: részvétem :')
[19:47:44] sali .::: sőt, mondok jobbat
[19:47:47] sali .::: a félévemé
[19:47:47] sali .::: XD
[19:49:35] Kahlil Lorenz Rochard: remélem, ez csak a sulira vonatkozik :")
[19:50:31] sali .::: hááát...

remember to put the glass down

latch

"The risk I took was calculated… but man, am I bad at math."

White collar

Neal: “Neal Armstrong??”
Peter: “Arms..arms. All those prosthetics in the evidence warehouse. At least it’s better than Neal Handleman.”
Neal: “No, it’s not. I like Neal Handleman.”
Peter: “Should've gone with Eisenhower.”

you are more than the sum of your past mistakes

Örülök, hogy vége ennek a hónapnak; ennyi bőven elég volt belőle.

You are more than the choices that you've made,
You are more than the sum of your past mistakes,
You are more than the problems you create,
You've been remade.

'Cause this is not about what you've done,
But what's been done for you.
This is not about where you've been,
But where your brokenness brings you to

This is not about what you feel,
But what He felt to forgive you,
And what He felt to make you loved.

life is not literature

Life is not literature; it's okay to have a happy ending.

Neil Gaiman: The Graveyard Book

Egy kicsit félretettem Owen Meanyt  - nem igazán tudok vele haladni, nem azért, mert nem érdekes, csak kicsit nehézkes, és sokszor nincs hozzá hangulatom -, hogy helyette Nobody Owens - barátjainak csak Bod - kalandjaival ismerkedjek meg, és annyira csípem Gaiman stílusát, hogy két nap alatt átcsusszant a kezem között a könyv. Imádtam, a történetet is, a karaktereket is - ha valaki ismeri a történetet és engem, gondolom említenem sem kell, hogy egyből Silas lett a kedvenc szereplőm -, könnyű és érdekes olvasmány, de van üzenete is. Valószínűleg nem az enyém volt a megcélzott korosztály, ám ez engem egy pillanatig sem érdekel :D

A tartalmáról röviden: 
The man Jack egy este lemészárolja Bod családját, csak a kisfiú menekül meg, aki kalandvágyó csecsemő lévén a zajokat hallva felébred és kimászik az ágyból. Egy temetőbe keveredik, ahol gyors tárgyalás után a szellemek úgy döntenek, befogadják és megvédik, nevet adnak neki, és Mr. és Mrs. Owens vállalják Bod felnevelését. Mivel azonban the man Jack továbbra is kutat a gyerkőc után, egy védelmezőt is kijelölnek, aki sem az élők, sem a holtak világához nem tartozik, ő Silas. A könyv Bod gyerekéveit követi végig, míg végül elérkezik a pillanat, hogy el kell hagynia az otthonát, és csatlakoznia kell az élőkhöz.

“Face your life, 
Its pain, 
Its pleasure,
Leave no path untaken.”   

“Name the different kinds of people,’ said Miss Lupescu. ‘Now.’
Bod thought for a moment. ‘The living,’ he said. ‘Er. The dead.’ He stopped. Then, ‘... Cats?’ he offered, uncertainly.”   

“Truly, life is wasted on the living, Nobody Owens. For one of us is too foolish to live, and it is not I.”   

"It's like people who believe they'll be happy if they go and live somewhere else, but who learn it doesn't work that way. Wherever you go, you take yourself with you."

respect

Kurt Vonnegut - Mesterlövész

Nem egy mesterlövészről szól.
Érdekes könyv. Furcsa. Nem tudom eldönteni, hogy jó volt-e, az elbeszélővel egyszerűen nem lehet azonosulni, de különleges. Ami kifejezetten tetszett az az volt, hogy a főszereplőnk minden érzelmileg terhelő eseményt úgy hárított el, hogy egy drámai jelenetként képzelte el, függönnyel, díszlettel, szereplőleírásokkal.
Ad gondolkodnivalót, de érzéseket nem vált ki az emberből, vagy legalábbis belőlem nem váltott ki egy darabot se, bár valószínűleg azért, mert az elbeszélőnk is mentes szinte minden érzelemtől. Fanyar humorú, az egész történet valahogy groteszk.
Csak 190 oldal, nem nagy dolog elolvasni.

"Sokat hallani a Greenwitch Village-ben nyüzsgő homoszexuálisokról, de nekem aznap a semlegesneműek szúrtak szemet. (...) Támadt egy mókás ötletem. Egy szép napon mi, semlegesneműek, előbújunk rejtekhelyünkből és felvonulunk. Azt is elterveztem, milyen transzparenst visz majd az első sor az Ötödik sugárút teljes szélességében. Egyetlen szó lesz rajta, másfél méteres betűkkel: EGREGIÓZUS. Általában azt hiszik, ez a szó ilyesmit jelent: minden képzeletet felülmúló, égbekiáltó, elképesztő. Holott sokkal, de sokkal érdekesebb üzenetet hordoz. Igazából ennyit jelent: kívül a nyájon.
Ezt adják össze: ezren meg ezren - kívül a nyájon."

"Bernard Ketchum, udvari zugügyvédünk itt a Grand Hotel Oloffsonban, azt mondja: a haiti menekültek követhetnék a fehér emberek példáját, és egyszerűen felfedezhetnék Floridát, vagy Virginiát, vagy Massachusettset, vagy akármit. Partra szállhatnának és kezdhetnék néger varázslatra téríteni a bennszülötteket.
 - Általánosan elfogadott elv - mondta Ketchum -, hogy magadnak követelhetsz egy tíz- meg tízezer éve lakott földrészt, ha szüntelenül ezt a varázsigét ismételgeted: "Mi fedeztük fel, mi fedeztük fel, mi fedeztük fel..."

"Felix meg én is belebotlottunk ugyanebbe a tudatlanságba, amikor eljött az ideje, hogy anyát eltemessük apa mellé a Kálvária temetőben. Az emberek egyszerűen nem voltak hajlanak elhinni, hogy anya maga nem radioaktív. Szentül hitték, hogy hatására a többi holttest felizzik a sötétben, ő pedig beleszivárog a víztárolóba és így tovább.
Anya maga akkor lett volna radioaktív, ha kiharap egy darabot a kandallópárkányból, aztán nem üríti ki. Ebben az esetben való igaz, hogy húszezer esztendeig, vagy még tovább ő lett volna az első számú közellenség.
Csakhogy ő ezt elmulasztotta."

hurt people hurt people

for king&country

If I can speak with human eloquence and angelic ecstasy
But I don't love, I'm nothing but the creaking of a rusty gate
If I speak God's word with power, revealing all His mysteries
And making everything as plain as day
And if I say to a mountain jump and it jumps
But I don't love, I'm nothing
If I give all I own to the poor
Or if I even go to the stake to be burned as a martyr
But I don't have love, I've gotten nowhere
So, no matter what we say, no matter what we believe, no matter what we do
We're bankrupt without love.

lent

Nem igazán érzem jól magam a bőrömben, semmilyen tekintetben.  Pedig tényleg nincs okom a panaszra, de asszem attól a gondolattól, hogy "nem kellene" rosszul éreznünk magunkat, még senki nem lett jobban.

“I never felt the urge to jump off a bridge, but there are times I have wanted to jump out of my life, out of my skin.”   

Egyszer már tényleg le fogok szokni az önsajnálatról.

Wass Albert

"Háromféle ember van ebben az országban, háromféle magyar. Mind a három egyezik abban, hogy elégedetlen a világgal, a kormánnyal, ami ennek a világnak a nyakán ül, a rendszerrel, mindennel. Panaszkodnak, morognak, keseregnek, átkozódnak. Aztán egy részük úgy próbálja megoldani a maga bajait, hogy kiszolgálja a hatalmon lévőket. Csatlakozik hozzájuk. Hasán csúszik, farkát csóválja, s ha odalöknek neki egy koncot, s befogadják cselédnek, akkor veszettebb lesz a veszett kutyánál, marósabb a vad farkasnál, kegyetlenebb az ellenségnél, kommunistább a kommunistánál, csakhogy bebizonyítsa a maga hűségét, és nagyobb koncot kapjon érte.
Egy másik részük az ellenkezőjét teszi: feláll a két lábára és verekszik. Védi azt, amiről úgy érzi, hogy az övé. A maga jussát az élethez. A maga jussát a szabadsághoz. A maga jussát ehhez a földhöz, melyen született, s mely a hazája. Verekszik másokért is, mindenkiért. A mások jussáért, a mások szabadságáért. A még csak meg sem születettekért is verekszik. Mindenkiért és mindenki helyett.
Aztán van a harmadik csoport, a nagy csoport, amit úgy is nevezhetünk: a nép. Akinek nincsen arca, sem rossz, sem jó. Sem szép, sem csúnya. Se nem hős, se nem áruló. Senki és semmi. Tömeg. Nyáj. Nem tesz se jót, se rosszat. Semmit se tesz. Csak meghúzódik és vár. És mint a fű a rátaposó láb alatt, meghajlik, meggörbed, tűr, mindent eltűr, s amikor tovább lép a nagy láb, akkor lassan felegyenesedik megint. De sohasem egészen. Egy kissé mindég meghajolva marad, készen arra, hogy újra lelapuljon egy másik láb alatt. Érted? Eszébe sem jut, hogy tegyen valamit a rátaposó láb ellen, megvágja, megszúrja, küzdjön ellene, kockázatot vállaljon jussáért, a szabadságáért, bármiért, érted?
Ez a nagy tömeg. Ez a nép." 

Wass Albert