terror

Utálom, hogy nem vagyok se elég vonzó, se elég kedves ahhoz, hogy a vizsgabizottságra jó első benyomást tegyek - sajnos az agyam már feleennyi anyagnál véget ért, így arra nemigen lehet számítani. (És mint megtanultuk a szociálpszichológia negyedik tételéből, az első benyomások anyaga szinte kizárólag a fizikai vonzerőből származik amúgy is.) Ezen felül mivel nem sok önbizalmat sikerült magamra kaparnom az évek során, illetve a tekintélyszemélyek többségétől ok nélkül is félek, valószínűleg az első kemény tanári pillantást követően vagy elsírom magam, vagy kimegyek a teremből. Ez pedig, mint tudjuk, kicsit megnehezíti a dolgokat.

Összefoglalva: nemhogy nem tudok lószart se, még elhitetni se fogom tudni (pedig az általában megy. Elképesztő mennyiségű bullshit képes elhagyni a számat felelet közben).

Nyönyönyönyönyö ._.

Kis érdekesség a pszichológia világából: az intelligencia nemek közötti különbségeinek kutatása lényegében abból áll, hogy a sok okos férfi tudós igyekszik bebizonyítani, a férfiak felsőbbrendűek és okosabbak a butuska, hisztériás női társadalomnál. Sajnos ezen próbálkozásuk mindannyiszor csúfos kudarcba fulladt.

történtek dolgok

Mégpedig az, hogy felmondtam a munkahelyemen. Elég impulzív döntés volt, de egyébként a döntéseim kilencven százaléka úgy szokott kinézni, hogy átgondolás nélkül gyorsan leteszem valami mellé a voksom, aztán öszvéri makacssággal tartom magam mellette, és igyekszek nem beledögleni. Nagyon jól esett egyébként megtenni, mert minden bátorságomra szükség volt ahhoz, hogy egyáltalán hozzá merjek szólni a főnökömhöz, úgyhogy ezt is felírhatom a "szörnyű, de nem halálos" listára, és azért nagy megkönnyebbülést jelentett. Persze most, hogy rájöttem, nem leszek kész március végéig a műhelyeimmel, tehát nem végzek idén, meglehetősen kézzelfogható a megbánásom, de mivel szerintem a munkatársaim nagy része hülye kiscsajnak nézett, ez legalább nem terheli azt a csinos kis drótkerítés lelkem.
Közben elmentem már egy suliba kérdőívet kitöltetni - azért csak egybe, mert sorra mondják vissza, akik megígérték, hogy segítenek, szóval nem is értem, miért csoda a patológiás bizalmatlanságom az emberek felé -, és elég rossz volt, mert nagyon elhúzódott, és amúgy is hülyeség az egész, amit vizsgálok, és a diákok is leszarták az egészet, szóval tiszta pozitív élménnyel zárhattam a napot. (Visszacsatolás az impulzív döntéseimhez - vajon miért kellett hasraütésszerűen ráböknöm erre a témára, mondván majdezbiztosjólesz? És amikor rájöttem, hogy nagyon nem, miért nem változtattam meg?)
Nem tudom amúgy, mi segíthetne a kedvemen, mert szörnyen unalmas lehet állandóan a negativizmusomat olvasni, de őszintén mondom, hogy ha tudnék vele csinálni valamit, csinálnék. Szóval sajnálom és légyszi ne utáljatok nagyon.

Évkezdés

Újabb vad izgalmakat rejtő félév vette kezdetét a debreceni pszichológia szakon, ahol reflektálva a hallgatók 80%-os klinikai érdeklődésére, idén sem hirdették meg a klinikai tantárgyakat. Ennek fényében bár sokan nem tudjuk, miért jöttünk erre a szakra, azért szorgalmasan készülünk, hátha a kilencéves képzés végefelé tudunk valami olyat is tanulni, ami nekünk is releváns. Pozitívum, hogy ha végzek a félévvel, az összes kreditem meglesz, és csak a négy műhelymunka marad a következőre, némi államvizsgával fűszerezve. Pozitívum, hogy kaptam munkát egy ruhaboltban, szóval már nem kell tizenkét órát állnom a műanyaggyárban és bűnbánást tettetve hallgatni, hogy ordítoznak velem, amiért a fóliázógép ismerete nem képezte eddigi tanulmányaim szerves részét (meglepődtetek, mi? :D), így nem tudom magamtól, hogy kell használni. Negatívum, hogy sulival nehezen összeegyeztethető, de valamit majd kitalálok. Negatívumabb, hogy a kettő kombója helyett inkább csak döglenék és idióta ponyvaregényeket olvasnék, mert máshoz nincs énerőm.

Közben egyébként huszonegy lettem, ami egy olyan tény, ami meglehetősen észrevétlenül suhant el a családom mellett.

incidens

Nem szoktam családi dolgokról posztolni, de ez annyira nevetséges és tipikus, hogy egyszerűen muszáj.
Apám, reggeli kávéjához készülődvén kicsit túltölti a csészét, ezért mikor kiveszi a mikróból, kilöttyen. Lebassza az agyam, mert szerinte valamin elcsúszott, ami a padlón volt - mezítláb járkálok, tudom, hogy nem volt ott semmi -, úgyhogy előveszi a felmosórongyot, de mivel soha a büdös életben nem volt még ilyesmi a kezében, kissé meggyűlik a baja a dologgal, így vödröstül-rongyostul kihajítja a kertbe, hogy csak úgy kondul. Visszajön, azzal a tervvel, hogy folytatja a kávéját, de sajnos - mit ad Isten - ismételten kilötyög, ami olyan dühössé teszi újfent, hogy a csészét hozzávágja az ablakhoz. Ablak megmarad, csésze megmarad, ellenben a kávé végigfolyik falon-függönyön-mindenen. Mivel délután jönnek hozzánk, nekilátok takarítani, és egy olyan jó órás munka után sikerül kisikálni a függönyt úgy, hogy nem tudom leszedni a tartójáról, mert még székkel se vagyok elég magas, tehát pohárkákkal kellett végigöntenem a folton a vizet. A folt kijön - falból nyilván nem, de szerencsés helyen van, nem igazán észrevehető -, de mivel a függöny továbbra is eredeti helyén van és a fizika törvényei - ha már az ésszerűségé nem is - nálunk is érvényesek, csöpög belőle a víz, tehát a pultot is itatgathatom egy újabb félórán keresztül, mire kicsit jobb állapotok uralkodnak.
Apám bejön, hogy most már ténylegesen is elfogyaszthasson egy kávét ebben a zord világban, majd lebassza az agyam, mert vizes a konyhapult.

staying positive.............

 

mesélj még

John Green - Looking for Alaska

“What is an "instant" death anyway? How long is an instant? Is it one second? Ten? The pain of those seconds must have been awful as her heart burst and her lungs collapsed and there was no air and no blood to her brain and only raw panic. What the hell is instant? Nothing is instant. Instant rice takes five minutes, instant pudding an hour. I doubt that an instant of blinding pain feels particularly instantaneous.”

“It's not because I want to make out with her."
"Hold on." He grabbed a pencil and scrawled excitedly at the paper as if he'd just made a mathematical breakthrough and then looked back up at me. "I just did some calculations, and I've been able to determine that you're full of shit.”

  “Before I got here, I thought for a long time that the way out of the labyrinth was to pretend that it did not exist, to build a small, self-sufficient world in the back corner of the endless maze and to pretend that I was not lost, but home.”

“We need never be hopeless because we can never be irreperably broken.” 

nah!

on particularly rough days

Ha a fizikai megbetegedéseket a pszichológiai problémákhoz hasonlóan kezelnénk...

Christmas Carols for the Psychologically Challenged

remélem nem csak nekem vicces :D

(1) Schizophrenia -- Do You Hear What I Hear, the Voices, the Voices?
(2) Amnesia -- I Don't Remember If I'll be Home for Christmas
(3) Narcissistic Personality Disorder -- Hark the Herald Angels Sing About Me
(4) Bipolar Disorder (Manic Episode) -- Deck The Halls And Walls And House And Lawn And Streets And Stores And Office And Town And Cars And Buses And Trucks And Trees And Fire Hydrants And.......
(5) Multiple Personality Disorder -- We Three Queens Disoriented Are
(6) Paranoid -- Santa Claus Is Coming To Get Us
(7) Borderline Personality Disorder -- You Better Watch Out, You Better not Shout, I'm Gonna Cry, and I'll not Tell You Why
(8) Antisocial Personality Disorder -- Thoughts of Roasting You On an Open Fire
(9) Obsessive Compulsive Disorder -- Jingle Bells, Jingle Bells Jingle Bells, Jingle Bells, Jingle Bells, Jingle Bells, Jingle Bells, Jingle Bells, Jingle Bells, Jingle Bells
(10) Agoraphobia -- I Heard the Bells on Christmas Day But Wouldn't Leave My House
(11) Alzheimer's Disease/Senile Dementia -- Walking In a Winter Wonderland Miles from My House in My Slippers and Robe
(12) Oppositional Defiant Disorder -- I Saw Mommy Kissing Santa Claus So I Burned Down the House
(13) Social Anxiety Disorder -- Have Yourself a Merry Little Christmas While I Sit Here and Hyperventilate
(14) Attention Deficit Disorder -- We Wish You......Hey Look!! It's Snowing!!!

Markus Zusak - The Book Thief

“It’s a small story really, about, among other things:

* A girl
* Some words
* An accordionist
* Some fanatical Germans
* A Jewish fist fighter
* And quite a lot of thievery” 

“I wanted to tell the book thief many things, about beauty and brutality. But what could I tell her about those things that she didn't already know? I wanted to explain that I am constantly overestimating and underestimating the human race-that rarely do I ever simply estimate it. I wanted to ask her how the same thing could be so ugly and so glorious, and its words and stories so damning and brilliant.” 

 “If only she could be so oblivious again, to feel such love without knowing it, mistaking it for laughter. ” 

 “In years to come, he would be a giver of bread, not a stealer - proof again of the contradictory human being. So much good, so much evil. Just add water.”

alybongo - i deserve to get raped

ciántablettát, köszönöm.

És a következmény.

• Én: basszus Vica

  álmomban az volt a problémám, hogy egy angol poénon röhögtem

  de nem tudtam megmutatni anyának, mert nem tud angolul XD

  és a poén: I want to stop thinking, but I Kant

  WTF is wrong with me

  XD
• Vica: :D:D

  te totál beteg vagy

  ezért nem pihentet az alvás

  mert olyankor is ilyen hülyeségek járnak a fejedben

  
  

aplysia californica

A kaliforniai tengeri nyúl egy csiga. Egy CSIGA.

Furcsa nyulak élnek Kaliforniában.

miért is lennék ideges

Kikerült oldalra a sulis olvasnivalók és tevékenységek listája; elnézegetve a több, mint tízezer oldalt felölelő adagot, már csak ez jut eszembe:
 - Nem kell beszarni - mondta a macska szájában a papagáj. - Mielőtt megesz, kétszer letesz.

remember to put the glass down

latch

"The risk I took was calculated… but man, am I bad at math."

you are more than the sum of your past mistakes

Örülök, hogy vége ennek a hónapnak; ennyi bőven elég volt belőle.

You are more than the choices that you've made,
You are more than the sum of your past mistakes,
You are more than the problems you create,
You've been remade.

'Cause this is not about what you've done,
But what's been done for you.
This is not about where you've been,
But where your brokenness brings you to

This is not about what you feel,
But what He felt to forgive you,
And what He felt to make you loved.

respect