vakarcs

Anyám egyszerűen nem bír békén hagyni. Eddig is belekötött mindenbe, amit csináltam még a legapróbb részletekig is, de a "miért eszel már megint" típusú kérdés elég kiborító, főleg, mivel tesóm egy étkezésnél elpusztítja az én háromnapi kajamennyiségemet, meg úgy egyébként is, basszus, soha nem jó, amit csinálok. Nem mozgok eleget - egy héten összesen 20 km-et futok és 36 km-et görkorizok, meg egyébként is mindenhova gyalog járok, mert nincs bérletem -, nem takarítok eleget, szektás vagyok, elhagytam a hitem, nincs senkim és egyedül fogok megöregedni és megdögleni, meg úgy egyébként se érek szart se önmagamban, miért így nézek ki, miért így öltözködök, miért merészelem hagyni, hogy a telefonom egy hónapban egyszer lemerüljön és kikapcsoljon, miért ülök ennyit a gép előtt, miért nem megyek el dolgozni, miért költök ennyi pénzt, és azt hiszem, a lap aljáig sorolhatnám még.

Én meg ülök és próbálok szelektív hallást kifejleszteni.

Rábcakapi 2012

Úgy döntöttem, én is írok már pár mondatot a táborról, épp csak attól tartok, hogy nem igazán tudom megfelelően papírra vetni :)

Hát, kezdetnek nem tudtunk enni, mert aki bejelentette, hogy éhes volt, Angel a fal felé fordította és tarkón vágta, úgyhogy első nap végére mindenki agyrázkódással fetrengett az ágyon, aztán balesetek történtek Dol szájában és minden egyéb akadályozó tényező merült fel, mint mondjuk a kiégett villanykörte és a vécé problémaköre, meg hogy mit hogyan kell kitapogatni...aztán ott volt szerencsétlen virsli is, amit hiába kínáltam előszeretettel, senki nem tartott rá igényt, pedig bizisten elmenedzseltem legalább hússzor mindenkinek, hogy nyugodtan lehet még venni :D 

Komolyra fordítva a szót: tíz napot töltöttünk Rábcakapin és az elsőtől az utolsóig mindet élveztem. Épp ezért nem tudok mindent leírni, úgyhogy a teljesség igénye nélkül próbálok összehozni valamit. Gondoltam rá, hogy mindenkiről írok pár mondatot, de nincs türelmem hozzá, pedig egyébként mindenkiről kisregényeket tudnék költeni. Jó volt nagyon, hogy ilyen gyakran váltogattuk a csoportokat, mert mindenkivel tudtam beszélni és megállapítom, hogy mindenkit megszerettem, akit eddig nem ismertem. No shit, mindenkit. Akiket pedig ismertem, még jobban szeretem ^^

Tetszett, hogy sokat futkároztunk. Volt capture the flag, kviddics, kendős játék, sorversenyek, mindenféleségek, és mondjuk előtte mindig panaszkodtam Shizunak, hogy mennyire nincs kedvem, amint elkezdtük megjött a kedv is és tökre élveztem őket <3  Az órák is tetszettek, nagyon sokszínűek voltak és rengeteg érdekes feladat, meg kvíz, meg gyakorlati dolog volt, le a kalappal mindenki előtt. Honfoglalóztunk, társasoztunk, kotyvasztottunk, regények címeit tippeltük meg, bemutattuk egymást, gyilkosoztunk. Eljátszottuk az olajfa, az édesanya víziló, a papagáj, Ízisz és a vízhordó dajka könnyfakasztó történetét, voltunk hercegnők és sétáltunk SzfinxDol szájába (-Hogyan tartasz kapcsolatot a barátaiddal, ha nincs Fészbúk? - Őőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő O_O), volt akadálymentes program, a strandon kiraktam az összes valamirevaló logikai játékot, reggelente ipari mennyiségű kávét főztem és osztottam szét Alexával, Tenshivel elmélyítettük tizenöt éves házasságunkat a zuhanyzóban. Meghallgattuk Will prédikációját, Snufinak pedig leesett a fél combja - sajnos arra már nem emlékszem, minek a következtében, de sokat gondolok rája :D 

Rengeteget tudnék írni még, de akkor soha nem lenne kész ez a beszámoló. Akit nem említettem név szerint ne haragudjon meg, attól még szeretem :D És mégcsak nemis fontossági sorrendben írtam a dolgokat, csak ahogy épp eszembe jutottak, és ez így hajnali fél kettő tájékán semmire nem garancia :D Nagyon köszönöm mindenkinek ezt a tíz napot, tényleg igazi élmény volt.

U.i.: Mindenki, aki nem volt táborban: a második bekezdésben (a Hát, kezdetnek kezdetű) leírtak nem történtek meg, de párszor elhangzott a tábor során, hogy mekkora blama lenne, ha valaki ezeket írná a beszámolója elejére :D