Elengedhetetlen évzáró poszt

Ez az év is eltelt - szerencsére. Úgy érzem, elég sok megpróbáltatáson vagyok túl, és bár nem vettem sikerrel az akadályokat, valahogy túléltem.
A január-március főként az IT-s melóval telt, ami visszagondolva szörnyű és veszettül megterhelő volt, főleg vizsgaidőszakban - utána egy kicsit könnyebb lett, de szinte rögtön neki kellett esni a műhelymunkáknak, úgyhogy végül fel is mondtam, mert nem bírtam a kettőt együtt, bár ez nem volt elég ahhoz, hogy megmentsem a műhelyeimet és időben végezzek. (Emiatt még mindig utálom magam.) Májusig keményen ment a műhelyezés, ami eredményeképp összesen 178 oldalt adtam át, és mennyit töröltem ki ezen kívül...Bár igazából nem a munka mennyisége volt zavaró, inkább az a borzasztó irányvesztettség, mert alig volt valami támpontunk, és egyébként is szar témákat választottam. Végül viszont mindegyik ötös lett, és csak 1-2 pontot vesztettem. Májusban kaptam új gyógyszert, ami egyelőre csak arra volt jó, hogy hízzak tőle és gusztustalanul kiszáradjon a szám.
Ezt követően szeptemberig kb semmi értelmeset nem csináltam - fejlesztettem némileg a konyhai képességeimet, hülyeségeket olvastam, megnéztem kismillió sorozatot és animét, illetve kellemes önsajnálatba süppedtem, amiért az életem ennyiből áll. A bk-tábor egy színes folt volt mindebben, és kb az év egyetlen igazán pozitív élménye számomra.
Szeptember végén kezdtem el a vérvétel gyereklaborjában dolgozni, amit egyébként nagyon megszerettem, bár azért tegyük hozzá, hogy szinte ingyen csinálom. Rengeteg típusú emberrel találkozok így, és a kommunikációs készségeimet is fejleszti - mint tudjuk, szörnyen fejezem ki magam szóban -, és szerintem egyre jobban "bánok" a gyerekekkel is, kezdem érezni, az egyes életkorokban kb milyen képességeik vannak és mi érdekli őket, és egyébként a megnyugtatásban is egész jó lettem.
Ezen túl csak az államvizsga az, amit említésre méltónak ítélek. Írásbeli-szóbeli; az elsőnél 40 kérdésre van 30 percünk (biizzztoseléglesz), a szóbeli pedig a védésből és tételhúzásból áll, már ha az írásbelin átment az egyén.
Szörnyen gáz lesz, amikor megbukok, de ez már nem az éves összefoglaló része.
Elolvastam 60 könyvet és ezzel a reading challenge-em sikerült teljesíteni, bár tegyük hozzá, nagyrészt szakkönyvek és manga teszi ezt ki, mert sajna annyira fáradt vagyok általában, hogy nincs agyam rendes könyveket olvasni.  Majd jövőre...

Tudom, állandóan nyavalygok, és nekem semmisejó. Mi lenne még itt, ha rendszeresen blogolnék...

Azt hiszem, régóta nem volt olyan rossz évem, mint a 2015 - az már általános, hogy szociálisan meg vagyok lőve, és sok tekintetben menthetetlenül béna/nyomi vagyok, de azt eddig mindig készpénznek vettem, hogy legalább a suliban valahogy ki tudok magamból csikarni egy átlagos eredményt, úgyhogy nem tett igazán jót az önértékelésemnek, hogy bebizonyosodott ennek ellenkezője. Családilag továbbra is tragikus a helyzet, barátilag túl vagyok egy hatalmas csalódáson, párkapcsolatra inkább gondolni se akarok. Menjünk inkább tanulni, és hátha a 2016-ot nem életem leggázabb bukásával fogom kezdeni.

bun

Publikálni fogok az elektronikus iskolai zaklatásról. Tudományos folyóiratban. Úristen.


Akad némi segítségem Az éjfél gyermekei befejezéséhez ^_^ 

(Igen, ez egy nyúl. Igen, még sok van hátra a könyvből.)

Évkezdés

Újabb vad izgalmakat rejtő félév vette kezdetét a debreceni pszichológia szakon, ahol reflektálva a hallgatók 80%-os klinikai érdeklődésére, idén sem hirdették meg a klinikai tantárgyakat. Ennek fényében bár sokan nem tudjuk, miért jöttünk erre a szakra, azért szorgalmasan készülünk, hátha a kilencéves képzés végefelé tudunk valami olyat is tanulni, ami nekünk is releváns. Pozitívum, hogy ha végzek a félévvel, az összes kreditem meglesz, és csak a négy műhelymunka marad a következőre, némi államvizsgával fűszerezve. Pozitívum, hogy kaptam munkát egy ruhaboltban, szóval már nem kell tizenkét órát állnom a műanyaggyárban és bűnbánást tettetve hallgatni, hogy ordítoznak velem, amiért a fóliázógép ismerete nem képezte eddigi tanulmányaim szerves részét (meglepődtetek, mi? :D), így nem tudom magamtól, hogy kell használni. Negatívum, hogy sulival nehezen összeegyeztethető, de valamit majd kitalálok. Negatívumabb, hogy a kettő kombója helyett inkább csak döglenék és idióta ponyvaregényeket olvasnék, mert máshoz nincs énerőm.

Közben egyébként huszonegy lettem, ami egy olyan tény, ami meglehetősen észrevétlenül suhant el a családom mellett.

incidens

Nem szoktam családi dolgokról posztolni, de ez annyira nevetséges és tipikus, hogy egyszerűen muszáj.
Apám, reggeli kávéjához készülődvén kicsit túltölti a csészét, ezért mikor kiveszi a mikróból, kilöttyen. Lebassza az agyam, mert szerinte valamin elcsúszott, ami a padlón volt - mezítláb járkálok, tudom, hogy nem volt ott semmi -, úgyhogy előveszi a felmosórongyot, de mivel soha a büdös életben nem volt még ilyesmi a kezében, kissé meggyűlik a baja a dologgal, így vödröstül-rongyostul kihajítja a kertbe, hogy csak úgy kondul. Visszajön, azzal a tervvel, hogy folytatja a kávéját, de sajnos - mit ad Isten - ismételten kilötyög, ami olyan dühössé teszi újfent, hogy a csészét hozzávágja az ablakhoz. Ablak megmarad, csésze megmarad, ellenben a kávé végigfolyik falon-függönyön-mindenen. Mivel délután jönnek hozzánk, nekilátok takarítani, és egy olyan jó órás munka után sikerül kisikálni a függönyt úgy, hogy nem tudom leszedni a tartójáról, mert még székkel se vagyok elég magas, tehát pohárkákkal kellett végigöntenem a folton a vizet. A folt kijön - falból nyilván nem, de szerencsés helyen van, nem igazán észrevehető -, de mivel a függöny továbbra is eredeti helyén van és a fizika törvényei - ha már az ésszerűségé nem is - nálunk is érvényesek, csöpög belőle a víz, tehát a pultot is itatgathatom egy újabb félórán keresztül, mire kicsit jobb állapotok uralkodnak.
Apám bejön, hogy most már ténylegesen is elfogyaszthasson egy kávét ebben a zord világban, majd lebassza az agyam, mert vizes a konyhapult.

Update

• eddig nem volt rendes netem, no nem mintha annyit írnék egyébként, de azoktól elnézést akinek még nem válaszoltam facebookon ^^"
• lehet lesz egy kutyánk, annyira örülnék neki :) 
• lehet lesz munkám, mint angol nyelvű ügyfélkapcsolati munkatárs, noha eddig úgy nézett ki, a Tescoban fogok magamnak karriert építeni petpalackok pakolásából. alapvetően bármelyiknek örülnék :)
• egyébiránt tengek-lengek, a holnapin kívül már csak két vizsga (igen, jól látjátok, este tizenegykor ezeket a megfoghatatlan fontosságú infókat muszáj közölnöm...nem, nem időhúzás, á.)
• a kísérletem kiemelkedő minősítést kapott, és a tanár a csoportnak kiküldött neptunos körüzenetben is kiírta, hogy király lett :3 (nem az, amelyiket többen is töltöttétek, egy másik, ami a nagyon megkapó Szavak kongruenciájának és fogalmi kategóriájának hatása a figyelemre képmegnevezéses Stroop-helyzetben címet viselte. Fogadni mernék, most már mindenki el akarja olvasni, annyira kedvcsináló XD és még csak adatot se hamisítottam benne!)
• voltam a könyvhéten, ahol találkoztam Esterházyval, és miközben aláírattam Vicával egy könyvet Szakály számára, kellemesen elnevetgéltünk :D nagyon nagy arc a pasas, mégha a könyveit általában csak második-harmadik olvasásra szoktam marginálisan is megérteni :D (bár ez nem az ő hibája, úgy érzem :D)
• a tanárunk, aki a pszicholingvisztikát tanítja, nem tud helyesen írni. csak én érzem itt a kirobbanni készülő kognitív disszonanciát? xD 
• a holnapi ált4 oltárára: nyönyönyönyönyö....

Tudom, hogy nincs család, ahol a két gyereket ugyanúgy kezelik - és nem is kell őket ugyanúgy kezelni, bár elég közkedvelt tévedés ennek a hirdetése -, de azért van némi különbség, hogy míg bátyámnak lakása van Pesten és közel egymillió forint elment a tandíjára, arra nem volt pénz, hogy én elmenjek innen amikor elkezdtem az egyetemet, és arra sem lesz, hogy mesterképzésre elköltözzek, akár koliba, nekem tök mindegy lenne.
Ja, hogy Debrecenben nincs olyan képzés, amilyet én szeretnék végezni? Too bad, meg kell tanulni kompromisszumokat kötni.

Konklúzió: lehetőségem van iskolai tanácsadóvá válni, vagy munkapszichológusként végezni a világ legunalmasabb szakmáját.
Hirtelen annnnnnnnnyi motivációm lett a vizsgaidőszakhoz.
Utóbbihoz egyébként hozzáfűzném, hogy bár január hatodikán kezdődik hivatalosan, jövőhéten is írok két vizsgát, majd az azutáni héten is, mert mégis kit érdekel, hogy mellette gyakorlatra kell járni, előadásokat kell tartani, kísérletet megtervezni és osztódni, mert sajnos még nem tanultam meg egyszerre két helyen is számot adni a fantasztikus tudásomról, amit természetesen megszereztem, mert éppenséggel este tizenegy és hajnali öt között nem volt jobb dolgom.

Miért ne érezném jól magam?

Mert szerintem igen fotogén a hölgy. Meg a kert.

Őszintén...

...hogy lehetnek az emberek ennyire érzéketlenek? miért nem számít soha a másik?

Szeretetem árad.

Nagy cipőkoppanásokkal megyek a folyosón, benyitok apám dolgozószobájába, ahol anyámmal meg a macskával - magyarul a család rajtam kívüli, megjelenni képes egészével - üldögélnek, nagy vidáman nézve a Barátok Közt legújabb és legfrappánsabb részét.

Apám: - Na, ez a lányom lesz.
Én: - Mindig is büszke voltam deduktív logikádra, ídösapám.
Apám: - Bevallom, hogy a gondolkodásom lassú, de legalább biztos.
Én: - A lassúban egyetértünk.

Én el.

vakarcs

Anyám egyszerűen nem bír békén hagyni. Eddig is belekötött mindenbe, amit csináltam még a legapróbb részletekig is, de a "miért eszel már megint" típusú kérdés elég kiborító, főleg, mivel tesóm egy étkezésnél elpusztítja az én háromnapi kajamennyiségemet, meg úgy egyébként is, basszus, soha nem jó, amit csinálok. Nem mozgok eleget - egy héten összesen 20 km-et futok és 36 km-et görkorizok, meg egyébként is mindenhova gyalog járok, mert nincs bérletem -, nem takarítok eleget, szektás vagyok, elhagytam a hitem, nincs senkim és egyedül fogok megöregedni és megdögleni, meg úgy egyébként se érek szart se önmagamban, miért így nézek ki, miért így öltözködök, miért merészelem hagyni, hogy a telefonom egy hónapban egyszer lemerüljön és kikapcsoljon, miért ülök ennyit a gép előtt, miért nem megyek el dolgozni, miért költök ennyi pénzt, és azt hiszem, a lap aljáig sorolhatnám még.

Én meg ülök és próbálok szelektív hallást kifejleszteni.

elmélkedések

5 nap és kiderül, hogy felvettek-e. Igazából eddig semmi bajom nem volt, amikor erre a dátumra gondoltam, de ma már remegő kézzel ütöttem be az adatokat az efelvételihez, hogy megnézzem, helyesen számolták-e ki a pontjaimat...és igen, sajnos nem kaptam többet :D 462 pontom van [igen, jól látjátok, 20 pontot vesztettem a töri miatt. Vagyis vesztettem volna, ha nem csináltam volna meg a francia közepet - nem tudok elég hálás lenni Alevának, amiért rávett, hogy csináljam meg -, mert most 6 pontot nyertem vele, ugyanis ebben a számításban nincs benne a töri: a magyart és az angolt dupláztam (2*98+2*94), és ehhez jönnek a pluszpontok, ami így 50+28, tehát összesen 462.]. Nem tudom, mihez lesz ez elég...tavaly a pontok 86,6%-át kellett teljesíteni a bejutáshoz, ez pedig nekem 92,4%, viszont számításba kellene venni, hogy sokkal kevesebb a hely, és sokkal többen jelentkeztek - ezt már nem számolom ki, idáig nem terjed a matektudásom :D
Lényeg a lényeg, a helyzet nem hátradőlök-és-nyugodtan-várom-az-eredményeket típusú (ahogyan azt tettem volna, ha megmaradnak a pontjaim).

Sokan kérdeztétek, hogy mit csinálok mostanság, úgyhogy elmondom, hogy múlthéten koncerteztem (sokat. nagyon-nagyon-nagyon sokat.), egyébként többnyire olvasok, főzök, takarítok vagy a hátsókertben várom, mikor lesz belőlem bantunigger a tűző nap hatására. Utóbbit az orvosom ajánlotta, hogy bizony nagyon jót tesz az évek óta tartó dermatológiai problémáimnak, de nem, továbbra se nézek ki normálisnak. Evvan - még szerencse, hogy az össznépi nedvesedés soha nem vonzott, különben bizonyára már sírna a szám széle, amiért immáron nyolcadik éve nem voltam strandon. Meg az is szerencse, hogy családommal meglehetősen felületes kapcsolatom van, különben bizonyára zavarna, hogy lépten-nyomon azt hallgatom, mikor hozok haza egy pasit, amit pedig nyilván nem fogok megtenni, amíg ilyen vagyok, ergó ideje zárdába vonulnom. Mondjuk kicsit kezdem unni, hogy minden beszélgetésünk ezzel végződik, úgyhogy múltkor már kijelentettem, hogy a lányokat szeretem, és a beálló dermedt csendben sikerült elmenekülnöm XD

Csak apám

*Apám felveszi a telefont, kihangosítja.*

Cs: - Mondja, Évike.
É:  - Meg tudná írni a szerződést?
Cs: - ...
É: - De nagyon fontos, Csaba, holnap reggelre az asztalomon legyen!
Cs: - Én vagy a papír?

elutasítás, Budapest

Nem kicsit szartak le, nagyon. De biztosan reális, hogy megkérdezik a vizsgáztató tanárokat, valóban úgy történt-e a dolog, ahogy leírtam, mire ők annyit mondanak, nem - és ezzel el is van intézve minden, fellebbezés elutasítva. Ez annnnyira magyar.
Mindegy, igazából egy pillanatig sem hittem, hogy elfogadják, úgyhogy nem keseredtem el :)

Az elmúlt négy napot Budapest nagy városában töltöttem tesóm lakásán. Többnyire takarítottam tesóm és a lakótársa - továbbiakban Ádám - után, valamit a Praktikert és társait jártam apával, hogy beszerezzük a berendezés hiányzó darabjait. Egész sikeresek voltunk, és igazából biztos tisztára élvezném, ha ilyesmit csinálnék majd ha nagy leszek, de nyilván nem fogok :) Legjobban az a lámpa tetszett, amit igazából azért vettünk meg, mert tök olcsó volt de mégis szép, és utóbb kiderült róla, hogy nem kapcsolóval lehet működtetni, hanem az állványrudat kell ujjbeggyel megpöckölni és úgy állítani a fokozatokat :D
Tenshivel is sikerült összefutnom, és együtt példamutatóan hasznosak voltunk még negyven fokban is, úgyhogy ezúton is gratulálok magunknak :D Azt viszont sajnálom, hogy nem tudtunk egynél többször találkozni :/
Egyébként apával jól kijöttünk (ketten voltunk, tesóm hétfőn reggel lelépett, Ádám már kiköltözött korábban), még filmeztünk is együtt, meg egy csomót beszélgettünk. Utoljára szerintem akkor voltunk így, mielőtt még beteg lett volna, vagy lehet, hogy még akkor se, mindenesetre alsó hangon négy évről van szó, úgyhogy tök jó volt :)
Egyébként abban a szobában aludtam, ahol korábban Ádám éldegélt, és bár már kiköltözött - elvileg -, egy csomó cucca még maradt. Egy kicsit betolakodónak is éreztem magam emiatt, mert egy rakat dolgot megtudtam róla, anélkül, hogy akár egyszer is láttam volna. Nem kutattam a cuccai között, vagy ilyesmi, de nagyon szép kiállítást rendezett belőlük a padlón kisebb-nagyobb kupacokban, bár szerencsére a koszos alsógatyáktól megkímélt. Zoknit és izzadt pólót azért találtam az ágy mögött. Egyébként megtudhattam, hogy az ELTE-re jár, közgázra, és harmadéves, meg hogy mindenféle izomnövekedést elősegítő porokat iszik. Rágja a tolla végét és dőlt betűkkel ír. Valamint van egy akkora plüss brokkolija - rendesen kockás alsónaciban és vidám arckifejezéssel -, mint a karom XD
Mondjuk kicsit illúzióromboló volt, hogy a hűtőből szedegethettem utána a romlott dolgokat és még nagy kegyesen a dobozokat is elmosogattam neki, úgyhogy túlzottan nem lopta be magát a szívembe. Főleg, mert elhagyta a lakáskulcsot és leöntötte valamivel a matracot is.
No mindegy.

Jaj, majdnem elfelejtettem írni, hogy milyen cuki volt tesóm. Meglehetősen jót tesz nekünk, hogy havonta-kéthavonta látjuk egymást :D Szóval tudom hogy nem nagy dolog, de ahhoz képest, hogy mennyire utált még három éve, ez annyira nagy lépés, hogy nem is tudom kellően hangsúlyozni. Adott egy könyvet azzal a megjegyzéssel, hogy tudja hogy nekem ez tetszene, és ettől annyira elájultam, hogy inkább nem említettem hogy egyébként már olvastam, az elrontotta volna teljesen a pillanatot :D

mint aki a guillotine alá esett

Meglepő és mulatságos - kicsit úgy érzem, összességében a matek jobban sikerült, mint a magyar. Valószínűleg azért van ez így, mert a mateknál többet kell hibáznom ahhoz hogy úgy érezzem, szar legyen, míg a magyarnál egy hiba után is elhűlve nézem a papírt :D Remélem Szakály ki tud valamit hozni a balladaelemzésemből - minden szart találtam benne, de totálisan úgy csináltam, mintha egy novella lett volna, csak rímekbe szedve, ami azt hiszem nem a legjobb módszer. Mentségemre szóljon, hogy egyedül még soha nem elemeztem balladát, mint említettem három éve foglalkoztunk ilyenekkel, akkoriban meg még nem volt divat, hogy Szakály előzetes agymosása nélkül elemezzünk bármit is :D

A matek végtére is olyan volt, mint amilyen általában szokott lenni. A második résznél nyilván többet kellett gondolkozni, de volt idő, úgyhogy szép kényelmesen végig tudtam haladni minden feladaton többször is. Mondjuk viccesnek találom, hogy mindenki a 18-as feladattól volt kiakadva, hogy az milyen nehéz, amikor igazából csak két veszettül egyszerű gráfos feladat volt meg két térgeometriás, ami szintén nem volt olyan megoldhatatlan...a problémát gondolom az okozta, hogy a feladat szövege amúgy egy érthetetlen maszlag volt, de mivel a szórást még függvénytáblázattal se tudom megcsinálni, inkább ültem tíz percet felette, hogy felfogjam, mit akar. 

A töritől viszont félek. Nem tudok semmit, ezt pedig úgy próbálom kompenzálni hogy előttem van a jegyzet, de azért nem nézek bele, miért is tenném. Igazából mindkét résztől fosok, de főleg attól, hogy nincs szünet. Ja, meg hogy az esszéknél a kérdést se fogom tudni felfogni, itthon is hosszú perceket meditálok rajta általában.
Csak karikatúra ne legyen.

BTW, ballagásomra kaptam anyáéktól egy gyűrűt, amit nagyon szeretnék megmutatni, mert olyan szép, hogy elalélok ^^
Íme:

here I am

Új blog. Már megint. Ok: tesóm nagy valószínűséggel felfedezte az előzőt, úgyhogy inkább szedtem a nyúlcipőt még mielőtt megbizonyosodtam volna róla, hogy gyanúm beigazolódik-e. Persze elég lett volna a blog nevét átírni, de úgy döntöttem visszajövök a blogspothoz, és no lám milyen jól tettem, teljesen megújult minden tekintetben mióta nem jártam erre. Még gifeket is lehet berakni! :D

Amúgy valaki nem tudja, hogy hívják ezt a srácot? Ha egyszer az életbe még szerepjátékozok, tuti csinálok az arcával egy karaktert, olyan édes :D