elutasítás, Budapest

Nem kicsit szartak le, nagyon. De biztosan reális, hogy megkérdezik a vizsgáztató tanárokat, valóban úgy történt-e a dolog, ahogy leírtam, mire ők annyit mondanak, nem - és ezzel el is van intézve minden, fellebbezés elutasítva. Ez annnnyira magyar.
Mindegy, igazából egy pillanatig sem hittem, hogy elfogadják, úgyhogy nem keseredtem el :)

Az elmúlt négy napot Budapest nagy városában töltöttem tesóm lakásán. Többnyire takarítottam tesóm és a lakótársa - továbbiakban Ádám - után, valamit a Praktikert és társait jártam apával, hogy beszerezzük a berendezés hiányzó darabjait. Egész sikeresek voltunk, és igazából biztos tisztára élvezném, ha ilyesmit csinálnék majd ha nagy leszek, de nyilván nem fogok :) Legjobban az a lámpa tetszett, amit igazából azért vettünk meg, mert tök olcsó volt de mégis szép, és utóbb kiderült róla, hogy nem kapcsolóval lehet működtetni, hanem az állványrudat kell ujjbeggyel megpöckölni és úgy állítani a fokozatokat :D
Tenshivel is sikerült összefutnom, és együtt példamutatóan hasznosak voltunk még negyven fokban is, úgyhogy ezúton is gratulálok magunknak :D Azt viszont sajnálom, hogy nem tudtunk egynél többször találkozni :/
Egyébként apával jól kijöttünk (ketten voltunk, tesóm hétfőn reggel lelépett, Ádám már kiköltözött korábban), még filmeztünk is együtt, meg egy csomót beszélgettünk. Utoljára szerintem akkor voltunk így, mielőtt még beteg lett volna, vagy lehet, hogy még akkor se, mindenesetre alsó hangon négy évről van szó, úgyhogy tök jó volt :)
Egyébként abban a szobában aludtam, ahol korábban Ádám éldegélt, és bár már kiköltözött - elvileg -, egy csomó cucca még maradt. Egy kicsit betolakodónak is éreztem magam emiatt, mert egy rakat dolgot megtudtam róla, anélkül, hogy akár egyszer is láttam volna. Nem kutattam a cuccai között, vagy ilyesmi, de nagyon szép kiállítást rendezett belőlük a padlón kisebb-nagyobb kupacokban, bár szerencsére a koszos alsógatyáktól megkímélt. Zoknit és izzadt pólót azért találtam az ágy mögött. Egyébként megtudhattam, hogy az ELTE-re jár, közgázra, és harmadéves, meg hogy mindenféle izomnövekedést elősegítő porokat iszik. Rágja a tolla végét és dőlt betűkkel ír. Valamint van egy akkora plüss brokkolija - rendesen kockás alsónaciban és vidám arckifejezéssel -, mint a karom XD
Mondjuk kicsit illúzióromboló volt, hogy a hűtőből szedegethettem utána a romlott dolgokat és még nagy kegyesen a dobozokat is elmosogattam neki, úgyhogy túlzottan nem lopta be magát a szívembe. Főleg, mert elhagyta a lakáskulcsot és leöntötte valamivel a matracot is.
No mindegy.

Jaj, majdnem elfelejtettem írni, hogy milyen cuki volt tesóm. Meglehetősen jót tesz nekünk, hogy havonta-kéthavonta látjuk egymást :D Szóval tudom hogy nem nagy dolog, de ahhoz képest, hogy mennyire utált még három éve, ez annyira nagy lépés, hogy nem is tudom kellően hangsúlyozni. Adott egy könyvet azzal a megjegyzéssel, hogy tudja hogy nekem ez tetszene, és ettől annyira elájultam, hogy inkább nem említettem hogy egyébként már olvastam, az elrontotta volna teljesen a pillanatot :D