reading challenge

Ha július, akkor reading challenge Shizuval! (Már negyedik éve. El se hiszem O_o)Először még be kell fejeznem Az éjfél gyermekeit (Rushdie), amit már vagy harmincszor elkezdtem, de sose jutottam három-négy oldalnál tovább (most igen), de már kész a listám, hogy mit akarok olvasni, úgyhogy közlöm is ^^

1. Jhumpa Lahiri: The Lowland/Unaccustomed Earth
2. Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége
3. Neal Stephenson: Seveneves (ha sikerül letölteni, mert eddig egyik link se működött)
4. Markus Zusak: I am the Messenger
5. Anthony Doerr: All the light we cannot see

Tartalék, ha valami nem jön be és esetleg nem fejezem be: Unwind (Neal Shusterman), The Thirteenth Tale (Diane Setterfield)

Némi könyvekkel kapcsolatos megfigyelés: nem tudom, hogy én lettem-e nagyon válogatós, vagy tényleg rengeteg szemetet terem a YA kategória, mindenesetre elég rendesen unom, hogy a többség a valamilyen módon nagyon különleges, kissé távolságtartó tizenhét éves amerikai lányról szól (aki noha kinézetre nem tökéletes, a konvencionális szépség normáinak minden ponton megfelel), ahogyan tragikus családi háttere miatt rejtett lelki fájdalmakkal küzdő pasijával megmenti a pusztulás szélén álló világot. Annyi jó ötlet döglik meg ezektől a kliséktől, hogy néha már egyenesen fáj nézni...És egyébként azt is sajnálom, hogy szinte nincs értékelhető könyv, ahol az én korosztályom (értem ezt mondjuk a 20-27 évesekre) lenne főszerepben, pedig örülnék, ha a tinédzserek beavatástörténete és a középkorúak házassági/gyereknevelési/párkeresési gondjai között lenne valami. (Jó, nyilván ez egy elég leegyszerűsített kép, de van valami hiány itt szerintem.)

kiüresedtem

Meglepő szinten nem vagyok képes arra, hogy bármit is kezdjek magammal. Semmi nem köt le igazán, még azok a dolgok sem, amiket egyébként szeretek csinálni, és pillanatnyilag nem érdemes munkát keresnem, mert júliusban és augusztusban is van programom, és még a műanyaggyáras melóknál is egy héten legalább egyszer meg kell jelenni, szóval nem igazán férnek össze, és mivel soha nem csinálok semmit, erről a két dologról nem akarok lemondani. Valahogy totál kiüresedett az életem az utóbbi egy-két évben, és nem tudom mivel megtölteni, mert olyan szinten tönkrevágta a suli - és én - a kapcsolataimat, hogy teljesen egyedül maradtam, és még ha el is megyek valahova, vagy el is kezdek beszélgetni valakivel, csak a többiek és a köztem húzódó távolságot érzem, de azt borzalmasan. Jelentkeztem gyakornoki/önkéntes munkára szakmai területen és kevésbé szakmai területen is, de nincs szükség a segítségre - a képzetlenre legalábbis -, ezért már ott tartok, hogy két-három órás sétákra megyek naponta, csak hogy teljen az idő, és már az is megfordult a fejemben, hogy lassan elkezdek készülni a januári államvizsgára, mert megbomlok a semmittevéstől, és legalább lennének rendes tételeim. (Különös módon a regényolvasást és a sorozatnézést is tehernek érzem fene jó dolgomban, a házat kitakarítottam többször is, a konyhában lévő összes fűszert meg minden ilyen hülyeséget rendszereztem, minden fiókom és ruhaszekrényem tartalmát átszelektáltam, lassan még nekilátok vajat köpülni, hogy teljen az idő, tehát tényleg semmi nem maradt.)
Egyszóval szépen lassan megőrülök.

végre tényleg vége

Örömmel jelentem hogy mind a négy műhelymunkám ötös lett, ami még egyelőre elég hihetetlen, de legalább ezen nem kell majd aggódnom a mesterképzéses felvételin jövőre. Yay!

De: mit csináljak most az életemmel?

Helen Wecker: The Golem and the Jinni

Úgy döntöttem, visszatérek a könyves posztok írásához. Nem is értem, miért hagytam abba őket, és szerintem a szakkönyveken kívül visszamenőleg is értékelem majd az idei olvasmányokat.

Helen Wecker: The Golem and the Jinni

7/10

A történet - nem meglepő módon - két fő szálon fut, kb az 1800-as évek második felében - szerintem -, New Yorkban. Chavát, a gólemet valami kabbalista varázsló egy feleségre vágyó szőnyegkereskedő megrendelésére készíti. A szőnyegkereskedő az Amerikába tartó úton azonban elhalálozik, úgyhogy a pár napja létező gólemnek egyedül kell kitalálnia, hogy hogyan tegyen úgy, mintha ember lenne.
A másik főszereplőnket, a dzsinnt több évszázaddal ezelőtt az akkori Szíriában egy olajos flaskába zárták, de most véletlenül kiszabadul egy számára teljesen idegen, új világban, szabadságától és tényleges valójától továbbra is megfosztottan.

Érdekes könyv, és bár nem tudom megítélni, mennyire pontosan mutatja be a különböző kultúrákat, nekem nagyon tetszett ez az elmozdulás Nyugat-Ázsia felé. (Néha az az érzésem, hogy az emberek elfelejtik, hogy Ázsia nemcsak a kínaiakból meg a japánokból áll.) A szereplők totálisan ellentétes irányba mozognak - a gólem minél inkább szeretne emberré válni és beolvadni, a dzsinn pedig foggal-körömmel küzd, hogy megőrizze a függetlenségét és mindazt, ami elkülöníti őt az emberektől. Én az alapvető női és a férfi archetípust vélem bennük felfedezni, bár lehet egyébként ez marhaság, mindenesetre szerintem érdemes elolvasni, főleg, ha valaki csípi a mágikus realizmust.