Értékelés: 2/10 mindkettőre
Ha most közhelyes lennék, azzal kezdeném a posztot, hogy a Nevetséges szerelmek (továbbiakban NSz) röhögnivalóan alpári volt, A lét elviselhetetlen könnyűsége (továbbiakban ALEK) pedig elviselhetetlennek elviselhetetlen, de hogy nem könnyű, az is tuti. (Bár végül is így is ezzel kezdtem, szóval közhelyes vagyok.)
Hogy miért olvastam el őket mégis? Egy barátnőm ódákat zengett ALEK-ről, amit nemrég olvasott, és én is sok jót hallottam róla, ezért említett barátnőmnek megvettem a NSz-et szülinapjára. Csakhogy nem nagyon szeretek úgy könyvet adni valakinek, hogy nem tudom, mi van benne, ezért gyorsan elolvastam, és mivel nem tetszett, kissé ijedten elolvastam ALEK-ét is, hogy megnézzem, mekkora a különbség a kettő között, mert hát nem akarok olyat adni senki szülinapjára, amit utálni fog.
Szerencsére (?) nem sok különbséget találtam. Leegyszerűsítve elég hasonló a plot: többnyire férfiakról szól, akik összefekszenek mindenkivel/csalják a feleségüket/a "hódítás" az életük, valamint nőkről, akik férjüket csaló feleségek/szeretők, mindez kiegészítve némi filozófiával és a kommunizmus kritikájával. Egy-egy karakter tudott csak felszínes érdeklődést kiváltani belőlem, egyébként növekvő irritációval olvastam mindkét művet, és jobban lekötött a kommunizmus, mint a szerelmi szálak. Sajnos utóbbiból jóval több volt. Biztos van valami szellemi mélység is abban, ahogy Kundera az erotikát megjeleníti, különben nem lennének róla ennyire jó véleménnyel olyan emberek, akikről tudom, hogy nem olvasnak szemetet, de mivel én már ott megakadtam, hogy "nemhiszemel hogy mindenki kétnaponta mással kefél", ez engem elkerült. A filozofálgatása nekem értelmetlen szócséplés volt - oké, abszolút nem vagyok filozofikus alkat, az ő témái meg különösen nem érdekeltek -, és azt éreztem, hogy a számba akarja rágni a mondatainak az értelmét. (Volt, amit egymás után vagy háromszor is elismételt.) Ja, és hogy teljes legyen a kör, rendes mennyiségű hímsovinizmus is akadt.
Pozitívumként nem sokat tudok sajnos megemlíteni, még intellektuális érdeklődést is alig váltott ki belőlem, érzéseket meg szinte egyáltalán, pedig ha már szabadidőmben olvasok valamit, általában utóbbi a cél. Röviden: Nem ajánlom senkinek, és őszintén szólva jobban tettem volna, ha én is inkább félbehagyom.
Azért voltak érdekesebb gondolatmenetek is.
“For there is nothing heavier than compassion. Not even one's own pain weighs so heavy as the pain one feels with someone, for someone, a pain intensified by the imagination and prolonged by a hundred echoes.”
Ha most közhelyes lennék, azzal kezdeném a posztot, hogy a Nevetséges szerelmek (továbbiakban NSz) röhögnivalóan alpári volt, A lét elviselhetetlen könnyűsége (továbbiakban ALEK) pedig elviselhetetlennek elviselhetetlen, de hogy nem könnyű, az is tuti. (Bár végül is így is ezzel kezdtem, szóval közhelyes vagyok.)
Hogy miért olvastam el őket mégis? Egy barátnőm ódákat zengett ALEK-ről, amit nemrég olvasott, és én is sok jót hallottam róla, ezért említett barátnőmnek megvettem a NSz-et szülinapjára. Csakhogy nem nagyon szeretek úgy könyvet adni valakinek, hogy nem tudom, mi van benne, ezért gyorsan elolvastam, és mivel nem tetszett, kissé ijedten elolvastam ALEK-ét is, hogy megnézzem, mekkora a különbség a kettő között, mert hát nem akarok olyat adni senki szülinapjára, amit utálni fog.
Szerencsére (?) nem sok különbséget találtam. Leegyszerűsítve elég hasonló a plot: többnyire férfiakról szól, akik összefekszenek mindenkivel/csalják a feleségüket/a "hódítás" az életük, valamint nőkről, akik férjüket csaló feleségek/szeretők, mindez kiegészítve némi filozófiával és a kommunizmus kritikájával. Egy-egy karakter tudott csak felszínes érdeklődést kiváltani belőlem, egyébként növekvő irritációval olvastam mindkét művet, és jobban lekötött a kommunizmus, mint a szerelmi szálak. Sajnos utóbbiból jóval több volt. Biztos van valami szellemi mélység is abban, ahogy Kundera az erotikát megjeleníti, különben nem lennének róla ennyire jó véleménnyel olyan emberek, akikről tudom, hogy nem olvasnak szemetet, de mivel én már ott megakadtam, hogy "nemhiszemel hogy mindenki kétnaponta mással kefél", ez engem elkerült. A filozofálgatása nekem értelmetlen szócséplés volt - oké, abszolút nem vagyok filozofikus alkat, az ő témái meg különösen nem érdekeltek -, és azt éreztem, hogy a számba akarja rágni a mondatainak az értelmét. (Volt, amit egymás után vagy háromszor is elismételt.) Ja, és hogy teljes legyen a kör, rendes mennyiségű hímsovinizmus is akadt.
Pozitívumként nem sokat tudok sajnos megemlíteni, még intellektuális érdeklődést is alig váltott ki belőlem, érzéseket meg szinte egyáltalán, pedig ha már szabadidőmben olvasok valamit, általában utóbbi a cél. Röviden: Nem ajánlom senkinek, és őszintén szólva jobban tettem volna, ha én is inkább félbehagyom.
Azért voltak érdekesebb gondolatmenetek is.
“For there is nothing heavier than compassion. Not even one's own pain weighs so heavy as the pain one feels with someone, for someone, a pain intensified by the imagination and prolonged by a hundred echoes.”
