diplomás lettem!

Japp. Leállamvizsgáztam :)

Nem volt egyszerű menet - három körből állt, írásbeli, védés és szóbeli. Az írásbeli feleletválasztós volt, 40 kérdést kellett megválaszolni. Ettől azért féltem nagyon, mert hajlamos vagyok minden szónak jelentőséget tulajdonítani, míg valószínűleg a tanár ezt nem vette olyan véresen komolyan (pl. "a negatív-állapot enyhítési modell szerint nincs altruizmus, csak azért segítünk, mert gyűlöljük mások szenvedését látni." - háááát, nem mondanám hogy gyűlöljük, csak mondjuk utáljuk... legyen inkább a másik esélyes válasz! - máris egy rontott pont.) Szerencsére viszont most sikerült ezt levetkőznöm egy kicsit, így 80% értem el a továbblépéshez szükséges 50% helyett :)

A védés és a szóbeli egy kicsit később volt, tegnap. Az anyagok többnyire átfedésben voltak, szóval azért nem most kezdtem velük ismerkedni, de volt új anyag is, ráadásul én szóbelire és írásbelire teljesen más technikával készülök, szóval nem sokat aludtam azon a héten (plusz egyébként majdnem végig dolgoztam is, csak a januári első két hétben nem). A bizottságban öten voltak, ebből két tanárt nem ismertem, egyet csak nagyon felületesen, egy másiktól féltem, és csak a terapeutával szimpatizáltam igazából :"D Amúgy a fenntartásaim velük szemben alaptalan volt, kedves volt mindenki :) Viszonylag jó tételt húztam (fejlődési énpszichológia és tárgykapcsolatelméletek, leegyszerűsítve fejlődési szakaszok csecsemőkorban, ahol ha valami rosszul sül el, felnőttkori patológiákhoz kapcsolható), csak annyi volt a gond, hogy régen néztem át, így az eleje nem ment annyira jól és rontottam is, de szerencsére sikerül feltápászkodni belőle :) A védés jól sikerült, nem zavarodtam bele, belefértem az időbe és még meg is jegyezték, hogy milyen komplex kutatást végeztem ^.^ Ötöst kaptam végül, úgyhogy lassan hivatalosan is viselkedéselemző leszek :)

terror

Utálom, hogy nem vagyok se elég vonzó, se elég kedves ahhoz, hogy a vizsgabizottságra jó első benyomást tegyek - sajnos az agyam már feleennyi anyagnál véget ért, így arra nemigen lehet számítani. (És mint megtanultuk a szociálpszichológia negyedik tételéből, az első benyomások anyaga szinte kizárólag a fizikai vonzerőből származik amúgy is.) Ezen felül mivel nem sok önbizalmat sikerült magamra kaparnom az évek során, illetve a tekintélyszemélyek többségétől ok nélkül is félek, valószínűleg az első kemény tanári pillantást követően vagy elsírom magam, vagy kimegyek a teremből. Ez pedig, mint tudjuk, kicsit megnehezíti a dolgokat.

Összefoglalva: nemhogy nem tudok lószart se, még elhitetni se fogom tudni (pedig az általában megy. Elképesztő mennyiségű bullshit képes elhagyni a számat felelet közben).

Nyönyönyönyönyö ._.

Kis érdekesség a pszichológia világából: az intelligencia nemek közötti különbségeinek kutatása lényegében abból áll, hogy a sok okos férfi tudós igyekszik bebizonyítani, a férfiak felsőbbrendűek és okosabbak a butuska, hisztériás női társadalomnál. Sajnos ezen próbálkozásuk mindannyiszor csúfos kudarcba fulladt.

V: - Te a műhely védésénél milyen hatást akarsz elérni? Próbálod bemutatni nagyon tudományosan az összes hipotézist, vagy inkább az érdekesebb részekre koncentrálsz? Túl kevés az idő, nem fér bele minden....és mi lesz az elmélettel? Milyen arányban legyen a kutatással?
 - Nekem elég egyszerű elképzeléseim vannak...Igyekszem a stressz ellenére sem lehányni a bizottságot, és innen építkezem felfelé.

Nem mellesleg az életemre jellemző nonstop stressz és szorongás minden szaron tényleg tönkrevágta a gyomrom, úgyhogy javaslom mindenkinek, aki ilyesmire hajlamos, hogy ne tegye, mert higgye el, az a felelés/vizsga/akármi nem éri meg a sok szart, ami utána ezzel jár. (Túdom-túúdom, nem lehet csak úgy kikapcsolni, de ezennel felszólítok mindenkit a relaxációs gyakorlatok végzésére :D)

bepillantás a semmibe

Nem írtam ezer éve, mert sajnos nem sok érdekességet tudok felmutatni. Dolgozgatok, tanulgatok, emellett pedig főállásban betegeskedek (hogy miért, egyelőre rejtély, de szerintem most már allergiát fejlesztettem ki az életre). Az államvizsga ijesztő, senkinek nem javaslom, a labort viszont szeretem...kár, hogy amint megszűnik a hallgatói jogviszonyom, le kell majd lépnem. Nem sok időm van másra sajnos, úgyhogy életem elsivárosodása továbbra is folytatódik, de legalább lennék benne biztos, hogy kapok cserébe egy diplomát...

Csak hogy legyen értelme a posztnak, egy kis érdekesség az általános pszichó berkeiből: a zenészek úgy észlelik az egyes akkordokat, mint az átlagember a beszédészlelésnél a fonémákat. Szerintem ez tök menő.  

Kaptam munkát, vérvételeknél laborasszisztenskedek. Mivel amúgy is állandóan járok, egészen beleláttam eddig is abba, hogy mit kell csinálni és a környezet sem olyan új, valamint elég kényelmes, mert csak két, néha három délelőttöt kell végigdolgozni, és bár nem fizet kifejezetten jól, a délelőttjeimet úgyis csak elcseszem általában.

Másrészt kaptam lehetőséget a gyerekonkológián önkéntes gyakorlatra. Még nem jeleztem vissza, aminek az az elsődleges oka, hogy szörnyen megijedtem, mert nem tudom, hogyan fogom feldolgozni az ottani körülményeket. (És az se segít, hogy elvileg az előző önkéntes elment, megnézte, megköszönte a lehetőséget, és soha többet nem ment vissza.) Az örökkévalóságig viszont ezzel se várhatok, úgyhogy valamikor meg kell ejteni azt a telefont, de elég félelmetes.

Ennyi voltam.

egy újabb félév kezdete

Ahhoz, hogy idén is diák maradhassak - egyebek mellett - fel kell vennem egy tantárgyat pluszban, noha már megvan minden kredit. Ez persze nem lenne gond, hiszen azért egy tárgyba nehezen fogok belehalni, de ugyanazokat a szemeteket hirdették, mint tavaly, és alig találok valamit, ahol a tanár nem utál, a követelmények pedig teljesíthetőek. (Arról, hogy olyan szakterületbe vágjon, ami érdekel, már rég letettem.)

Szeretem én a pszichológiát, de a képzés elszomorító.

bun

Publikálni fogok az elektronikus iskolai zaklatásról. Tudományos folyóiratban. Úristen.


Akad némi segítségem Az éjfél gyermekei befejezéséhez ^_^ 

(Igen, ez egy nyúl. Igen, még sok van hátra a könyvből.)

végre tényleg vége

Örömmel jelentem hogy mind a négy műhelymunkám ötös lett, ami még egyelőre elég hihetetlen, de legalább ezen nem kell majd aggódnom a mesterképzéses felvételin jövőre. Yay!

De: mit csináljak most az életemmel?

what is sleep anyway

Egyszerűen nem tudom leállítani az agyam, hogy amikor leírom az "alacsony, törékeny önértékelésű egyén" kifejezést, ne vizualizáljak egy pityergő törpét. Minden. Egyes. Alkalommal.

célegyenesben

Végeztem a nagyműhelyemmel, juhéééé, amely mellékletekkel együtt 78 oldalt számlál (de mivel a mellékleteket is én írtam és én számoltam ki, szerintem számít). Ezen kívül egy kisműhellyel vagyok 100%-osan kész, ami 33 oldalas, és kettővel állok 85-90% környékén, ezek 25-25 oldalt számlálnak. 160 oldal egy cseszett BA diplomáért, ami tökéletesen használhatatlan, mert csak MA után lehet munkát vállalni. De még van 11 napom csiszolgatni és szépítgetni őket, és ez valahol nagy örömmel tölt el ^^

ilyen "hangokat hallani"

Fül/fejhallgató ajánlott a reálisabb hatásért

Ez a videó azt mutatja meg, hogy körülbelül milyen lehet auditoriális hallucinációkkal élni. (Ilyen van pl. a szkizofréniában.) Előbb hallgassátok meg, csak azután nézzétek meg, hogy nekem mik voltak a benyomásaim :)
-----------------------------------------------

Ezek nem nonstop állandóak, de szerintem én egy alkalom után is kiszaladnék a világból, annyira szörnyen félelmetes néhány helyen o_o főleg amikor az egyik hang csak simán liheg...Eddig is tudtam, hogy az ilyesmi szörnyű és borzalmas, de ez keményen ijesztő is. (És abszolút nem csoda, hogy milyen szinten le tudnak épülni azok, akiknek ilyen kórképük van.) Ha komolyan elképzelem, hogy milyen lehet akár napi, vagy heti szinten ezzel élni, hát én nem tudom, meddig bírnám ._.
(bár lehet azért volt rám ilyen nagyon erős hatással, mert előtte belehallgattam egy 911 telefonívásba amire gyanútlanul rákattintottam és közben szembesültem vele, hogy a hívás alatt meggyilkolták a betelefonálót, szóval azt hiszem, azokat a sikolyokat se leszek képes kiverni a fejemből egy jó darabig).

történtek dolgok

Mégpedig az, hogy felmondtam a munkahelyemen. Elég impulzív döntés volt, de egyébként a döntéseim kilencven százaléka úgy szokott kinézni, hogy átgondolás nélkül gyorsan leteszem valami mellé a voksom, aztán öszvéri makacssággal tartom magam mellette, és igyekszek nem beledögleni. Nagyon jól esett egyébként megtenni, mert minden bátorságomra szükség volt ahhoz, hogy egyáltalán hozzá merjek szólni a főnökömhöz, úgyhogy ezt is felírhatom a "szörnyű, de nem halálos" listára, és azért nagy megkönnyebbülést jelentett. Persze most, hogy rájöttem, nem leszek kész március végéig a műhelyeimmel, tehát nem végzek idén, meglehetősen kézzelfogható a megbánásom, de mivel szerintem a munkatársaim nagy része hülye kiscsajnak nézett, ez legalább nem terheli azt a csinos kis drótkerítés lelkem.
Közben elmentem már egy suliba kérdőívet kitöltetni - azért csak egybe, mert sorra mondják vissza, akik megígérték, hogy segítenek, szóval nem is értem, miért csoda a patológiás bizalmatlanságom az emberek felé -, és elég rossz volt, mert nagyon elhúzódott, és amúgy is hülyeség az egész, amit vizsgálok, és a diákok is leszarták az egészet, szóval tiszta pozitív élménnyel zárhattam a napot. (Visszacsatolás az impulzív döntéseimhez - vajon miért kellett hasraütésszerűen ráböknöm erre a témára, mondván majdezbiztosjólesz? És amikor rájöttem, hogy nagyon nem, miért nem változtattam meg?)
Nem tudom amúgy, mi segíthetne a kedvemen, mert szörnyen unalmas lehet állandóan a negativizmusomat olvasni, de őszintén mondom, hogy ha tudnék vele csinálni valamit, csinálnék. Szóval sajnálom és légyszi ne utáljatok nagyon.

sudden clarity

Be fogom jelölni a tolmács-műfordító mesterszakot az egészségpszichó mellé. A bemeneti követelményeim megvannak - egy felsőfokú meg egy középfokú nyelvvizsga, és valamikor a diplomám is csak meglesz -, és mivel pillanatnyilag a tököm is kivan a pszichológiával (egész pontosan a képzéssel), még megfontolom, hogy akarom-e rögtön folytatni. Meg amúgy is olyan snassz lenne egy szakot beírni a felvin. És annak ellenére, hogy nincsenek kapcsolataim, tehát nem fogok ilyesmivel soha a büdös életben elhelyezkedni, a romanticizált elképzelése a dolognak tetszik.

Hogy hova tart a bejegyzés: franciául olvasgatok HP-t, hogy visszahozzam valamennyire a felvételiig ^^ Ha valakinek van kedve, ajánlhat egyszerűbb nyelvezetű fantasy könyveket, hogy mivel csesszem el az időt a műhelymunka helyett :D


Update: a varázspálca franciául úgy van, hogy "la baguette magique". *diszkréten szarrá röhögi magát*

nice

Szert tettem egy párkapcsolatra, ami július óta érlelte önmagát. Nem tudom, ez hogy sikerült, tekintve a major depressziót, amivel már gyógyszereket is szedhetnék, ha úgy döntenék - nem teszem -, de valahogy megtörtént. (Igaz, ez nem túl common knowledge, úgyhogy elég alpárinak érzem magam, amiért nem közöltem vele a hozzám járó felhasználási feltételeket, de bevágni, hogy amúgy örülök hogy érdeklődsz és kitartasz hónapokig, de baj van a fejemmel, még hozzám képest is szörnyen önsorsrontónak tűnik.) Hát nem tudom, majd elválik, ki fog kinek a lelkébe tapodni két lábbal. (Remélem látjátok a rózsaszín ködöt, ami megédesíti szerelmetes napjaim.)

lényegességek

Kb két hónapja dolgozok. Voltam két műanyaggyárban, tizenkét órás (+2 óra utazás) és nyolcórás műszakban, többnyire szalag mellett. Soha idegölőbb és unalmasabb dolgot szerintem nem csináltam - nemcsak nem szabad leülni, vagy csak tíz perc szünet van, de még vécére sem lehet elmenni szüneten kívül és ha azt mondom, úgy kezelnek, mint egy darab szart, sokat szépítettem a hozzáálláson. A Nike-bolt egy kicsit jobb volt, de csak hangyányit: itt tízórás műszakban voltam árufeltöltő, de négy óra volt az út (a bolt Polgáron van), a feltételek pedig hasonlóak: állj - görnyedj - végig, és csak egyszer mehetsz szünetre. Alapvetően nehezebb volt, mint a műanyaggyárak, mert sokat kellett cipekedni meg hajlongani, de jobban élveztem, mert a dolgozók egész kedvesek voltak.
Ezeket csináltam heti két vagy három napot, sokszor szombaton is.

Most három hete az IT Servicesnél vagyok, amit a fentiek fényében tudok igazán értékelni. (Az IT Services a T-Systems része, informatikai szolgáltatásokat nyújt főként külföldi ügyfeleknek.) Igaz, hogy heti négy hétköznap dolgozok - két teljes nap, egy öt órás és egy hat és fél órás - ami egyetem mellett olyan cseszett nehéz, hogy beledöglök, de ülőmunka, igényli az agyamat, és remekül néz ki az önéletrajzomban. Ha tudtok választani, ne menjetek multicéghez, de az előzőek után annyira jó, hogy bottal se lehetne engem visszakergetni Ebesre a iszonyú zajjal zúgó gépek mellé. Ezt előzetesen nem hittem volna, de nagyon igényeltem, hogy legyen a dologban legalább minimális szellemi kihívás - több is van -, és örülök, hogy használhatom az angolomat. (Hogy mit csinálok, egyszerűen nem tudom elmondani normálisan, szóval mindegy is :D) A munkatársak nagyon kedvesek, segítőkészek, és vicces, de pont a mögöttem lévő cubicle-ben ül egy srác, akivel már összehaverkodtam németen még tavaly, szóval még beszélgetni meg röhögni is tudok valakivel. Szóval, ez így elég király.


A suli tragikus. Négy műhelymunkából kettőnek van meg a témája, hipotézisem egy darab sincs (de még konkrét altéma sem azon túl, hogy kb milyen területen fogok hülyéskedni), a kutatás megtervezése ennek fényében pedig nevetséges gondolat. Magyar szakirodalom nincs, és bár nekem ugyan nem gáz az angol meg a francia, az irodalomjegyzékemnek igen. Persze nyilván levizsgázni sem ártana, de gondolom a kettes csak meglesz, és mivel idén kaptam ösztöndíjat is, az átlagomat súlyos mértékben szarom le. Az államvizsgára gondolni sem szoktam - ú, ebben amúgy nagyon jó vagyok, remekül hasítok és fojtok el, ami nem dicséret, de mindjárt megveregetem a saját vállam, amiért a lehető legéretlenebb elhárítómechanizmusokkal dolgozok -, úgyhogy azzal nem is foglalkozok, de szép lánggal fogok égni. Szerencsére az intézetvezető totál személyiségzavaros és a gázabb kategóriából, szóval legalább tőle nem félek, mert nem igazán adok a véleményére.


A személyes életem legalább annyira izgalmas, mint amilyen volt - igazi social butterfly vagyok -, de egyre jobban imádom a kutyámat, which is nice.

Tudom amúgy, hogy szörnyen paraszt vagyok, hogy senkivel nem tartom a kapcsolatot -  ezúton bocsánatot is kérek mindazoktól, akik eljutottak idáig az olvasásban... -, de pillanatnyilag érzelmi nyomorék vagyok.

Attention! Ha egészségesek akartok maradni, ne menjetek pszichológiára. De tényleg. Mindfuck az egész.

Ha felvesznek mesterképzésre....

....orvosis leszek (in a way). Durva belegondolni. Főleg mert nem lesz bérelt munkahelyem a mekiben, az csak btk-soknak jár. T_T (A curver-gyárban azért még reménykedem.)

Ez egyébként onnan jön, hogy egészségpszichológia msc-re fogok menni, mert mint utóbb kiderült, teljesen félreinformáltak minket róla, és ezzel is rendes pszichológusdiplomát kapunk - mi ezt máshogy tudtuk -, csak az intézetvezető nem szerette volna, ha átigazolunk. (Ez nem a pszichológia intézet fennhatósága alatt létezik ilyen-olyan belső intrikák miatt, hanem az orvosi- és egészségtudományi centrum népegészségügyi karán.) Ez már csak azért is jó, mert ha elvégzem, dolgozhatok vele krízisambulancián, bármilyen kórházban, társadalmi segítőszolgálatoknál, foglalkozhatok szenvedélybetegekkel, munkahigiénével (neeem, ez nem azt jelenti, hogy közölni kell Mari nénivel, mossa le jobban a vécéülőkét)...ez majdnem olyan, mintha klinikait végeznék, és bármilyen szakképzésre mehetek vele, akár klinikaira is. Végre, jövőkép!

Évkezdés

Újabb vad izgalmakat rejtő félév vette kezdetét a debreceni pszichológia szakon, ahol reflektálva a hallgatók 80%-os klinikai érdeklődésére, idén sem hirdették meg a klinikai tantárgyakat. Ennek fényében bár sokan nem tudjuk, miért jöttünk erre a szakra, azért szorgalmasan készülünk, hátha a kilencéves képzés végefelé tudunk valami olyat is tanulni, ami nekünk is releváns. Pozitívum, hogy ha végzek a félévvel, az összes kreditem meglesz, és csak a négy műhelymunka marad a következőre, némi államvizsgával fűszerezve. Pozitívum, hogy kaptam munkát egy ruhaboltban, szóval már nem kell tizenkét órát állnom a műanyaggyárban és bűnbánást tettetve hallgatni, hogy ordítoznak velem, amiért a fóliázógép ismerete nem képezte eddigi tanulmányaim szerves részét (meglepődtetek, mi? :D), így nem tudom magamtól, hogy kell használni. Negatívum, hogy sulival nehezen összeegyeztethető, de valamit majd kitalálok. Negatívumabb, hogy a kettő kombója helyett inkább csak döglenék és idióta ponyvaregényeket olvasnék, mert máshoz nincs énerőm.

Közben egyébként huszonegy lettem, ami egy olyan tény, ami meglehetősen észrevétlenül suhant el a családom mellett.

Csínytelenség letudva

Hétfőn végeztem a vizsgaidőszakkal. Lehetett volna jobb - az eredménnyel abszolút nincs bajom, de az utolsó alkalommal bántotta az igazságérzetemet, hogy szóról szóra tudtam a kiadott anyagot és utánaolvastam, de a tanár nem adta meg a jobb jegyet, mert nem tudtam válaszolni egyetlen kérdésére, amit ez nem fedett le, és egyébként még máskor sem vettünk, de két év egyetemi élet elég volt hozzá hogy megtanuljam leszarni az ilyesmit. (Bár ami zavar egyébként, hogy ez a kérdés a felelet közepén hangzott el, és ezt követően amíg beszéltem végig netezett és a legkisebb jelét sem adta, hogy bármi is eljut hozzá abból, amit mondok :P)

Az állás: három négyes (klinikai és egészségpszichológia, pszichológiai statisztika 3, általános és kísérleti 4), tizenkét ötös (általános és kísérleti 5, a neuropszichológia alapjai, személyiséglélektan 4, szociálpszichológia 2, az iskolapszichológia alapkérdései, segítő kapcsolatok, módszertan 2, sportpszichológia, klinikai diagnosztika, személyiségdiagnosztika, általános és kísérleti gyakorlat, pszichológiatörténet).

Ez átlagban 4,8, kreditben 41 (ami felháborítóan kevés ennyi tárgyért -.-"). Tartalmazott 8 elméleti vizsgát, 4 gyakorlatit, 2 kísérletet, 8 beadandót, 4 előadást, megszámolhatatlan mennyiségű zh-t, kialvatlan éjszakát és felvett tesztet.

Ezeket a hülyeségeket figyelmen kívül lehet hagyni, de le kellett írnom ahhoz hogy úgy érezzem, lezártam a félévet. :) Nehéz szülés volt, de alapvetően szórakoztatóbb, mint az eddigiek.

Amit biztos megtanultam....öngyilkossági veszély vizsgálata:
 - direkt kérdésre a beteg sírni kezd.

Holnap megyek állásinterjúra. Egyelőre még azt se tudom eldönteni, mit vegyek fel, hát még azt, hogy mit mondjak majd...

Update

• eddig nem volt rendes netem, no nem mintha annyit írnék egyébként, de azoktól elnézést akinek még nem válaszoltam facebookon ^^"
• lehet lesz egy kutyánk, annyira örülnék neki :) 
• lehet lesz munkám, mint angol nyelvű ügyfélkapcsolati munkatárs, noha eddig úgy nézett ki, a Tescoban fogok magamnak karriert építeni petpalackok pakolásából. alapvetően bármelyiknek örülnék :)
• egyébiránt tengek-lengek, a holnapin kívül már csak két vizsga (igen, jól látjátok, este tizenegykor ezeket a megfoghatatlan fontosságú infókat muszáj közölnöm...nem, nem időhúzás, á.)
• a kísérletem kiemelkedő minősítést kapott, és a tanár a csoportnak kiküldött neptunos körüzenetben is kiírta, hogy király lett :3 (nem az, amelyiket többen is töltöttétek, egy másik, ami a nagyon megkapó Szavak kongruenciájának és fogalmi kategóriájának hatása a figyelemre képmegnevezéses Stroop-helyzetben címet viselte. Fogadni mernék, most már mindenki el akarja olvasni, annyira kedvcsináló XD és még csak adatot se hamisítottam benne!)
• voltam a könyvhéten, ahol találkoztam Esterházyval, és miközben aláírattam Vicával egy könyvet Szakály számára, kellemesen elnevetgéltünk :D nagyon nagy arc a pasas, mégha a könyveit általában csak második-harmadik olvasásra szoktam marginálisan is megérteni :D (bár ez nem az ő hibája, úgy érzem :D)
• a tanárunk, aki a pszicholingvisztikát tanítja, nem tud helyesen írni. csak én érzem itt a kirobbanni készülő kognitív disszonanciát? xD 
• a holnapi ált4 oltárára: nyönyönyönyönyö....

pszichótöri fyeah