Felvettek. Még igazából fel se fogtam :D Még az ELTE-re is mehettem volna, ha akarok :D
2012. július 24., kedd
2012. július 19., csütörtök
elmélkedések
5 nap és kiderül, hogy felvettek-e. Igazából eddig semmi bajom nem volt, amikor erre a dátumra gondoltam, de ma már remegő kézzel ütöttem be az adatokat az efelvételihez, hogy megnézzem, helyesen számolták-e ki a pontjaimat...és igen, sajnos nem kaptam többet :D 462 pontom van [igen, jól látjátok, 20 pontot vesztettem a töri miatt. Vagyis vesztettem volna, ha nem csináltam volna meg a francia közepet - nem tudok elég hálás lenni Alevának, amiért rávett, hogy csináljam meg -, mert most 6 pontot nyertem vele, ugyanis ebben a számításban nincs benne a töri: a magyart és az angolt dupláztam (2*98+2*94), és ehhez jönnek a pluszpontok, ami így 50+28, tehát összesen 462.]. Nem tudom, mihez lesz ez elég...tavaly a pontok 86,6%-át kellett teljesíteni a bejutáshoz, ez pedig nekem 92,4%, viszont számításba kellene venni, hogy sokkal kevesebb a hely, és sokkal többen jelentkeztek - ezt már nem számolom ki, idáig nem terjed a matektudásom :D
Lényeg a lényeg, a helyzet nem hátradőlök-és-nyugodtan-várom-az-eredményeket típusú (ahogyan azt tettem volna, ha megmaradnak a pontjaim).
Sokan kérdeztétek, hogy mit csinálok mostanság, úgyhogy elmondom, hogy múlthéten koncerteztem (sokat. nagyon-nagyon-nagyon sokat.), egyébként többnyire olvasok, főzök, takarítok vagy a hátsókertben várom, mikor lesz belőlem bantunigger a tűző nap hatására. Utóbbit az orvosom ajánlotta, hogy bizony nagyon jót tesz az évek óta tartó dermatológiai problémáimnak, de nem, továbbra se nézek ki normálisnak. Evvan - még szerencse, hogy az össznépi nedvesedés soha nem vonzott, különben bizonyára már sírna a szám széle, amiért immáron nyolcadik éve nem voltam strandon. Meg az is szerencse, hogy családommal meglehetősen felületes kapcsolatom van, különben bizonyára zavarna, hogy lépten-nyomon azt hallgatom, mikor hozok haza egy pasit, amit pedig nyilván nem fogok megtenni, amíg ilyen vagyok, ergó ideje zárdába vonulnom. Mondjuk kicsit kezdem unni, hogy minden beszélgetésünk ezzel végződik, úgyhogy múltkor már kijelentettem, hogy a lányokat szeretem, és a beálló dermedt csendben sikerült elmenekülnöm XD
Lényeg a lényeg, a helyzet nem hátradőlök-és-nyugodtan-várom-az-eredményeket típusú (ahogyan azt tettem volna, ha megmaradnak a pontjaim).
Sokan kérdeztétek, hogy mit csinálok mostanság, úgyhogy elmondom, hogy múlthéten koncerteztem (sokat. nagyon-nagyon-nagyon sokat.), egyébként többnyire olvasok, főzök, takarítok vagy a hátsókertben várom, mikor lesz belőlem bantunigger a tűző nap hatására. Utóbbit az orvosom ajánlotta, hogy bizony nagyon jót tesz az évek óta tartó dermatológiai problémáimnak, de nem, továbbra se nézek ki normálisnak. Evvan - még szerencse, hogy az össznépi nedvesedés soha nem vonzott, különben bizonyára már sírna a szám széle, amiért immáron nyolcadik éve nem voltam strandon. Meg az is szerencse, hogy családommal meglehetősen felületes kapcsolatom van, különben bizonyára zavarna, hogy lépten-nyomon azt hallgatom, mikor hozok haza egy pasit, amit pedig nyilván nem fogok megtenni, amíg ilyen vagyok, ergó ideje zárdába vonulnom. Mondjuk kicsit kezdem unni, hogy minden beszélgetésünk ezzel végződik, úgyhogy múltkor már kijelentettem, hogy a lányokat szeretem, és a beálló dermedt csendben sikerült elmenekülnöm XD
2012. július 6., péntek
book challenge
No és akkor én is kiraknám a saját listámat: Tenshivel elhatároztuk, hogy 2 hónap alatt elolvasunk öt könyvet, mert az nekünk jó. A Mockingbirdöt még nem rakom hozzá, azt még azelőtt elolvastam, hogy elhatároztuk volna :D
Challenge kezdete: július 3.
Íme hát:
Ted Dekker & Tosca Lee - Forbidden (384 oldal)
Murakami Haruki - Kafka a tengerparton (693 oldal)
S. Ayase - Daniell (148 oldal)
Rachel Cohn & David Levithan - Dash & Lily's Book of Dares (272 oldal)
Stieg Larsson - Girl with the Dragon Tattoo (672 oldal)
Összesen 2169 oldal, ebből 841 magyarul és 1328 angolul.
Olvasásra fel! :D
Challenge kezdete: július 3.
Íme hát:
Ted Dekker & Tosca Lee - Forbidden (384 oldal)
Murakami Haruki - Kafka a tengerparton (693 oldal)
S. Ayase - Daniell (148 oldal)
Rachel Cohn & David Levithan - Dash & Lily's Book of Dares (272 oldal)
Stieg Larsson - Girl with the Dragon Tattoo (672 oldal)
Összesen 2169 oldal, ebből 841 magyarul és 1328 angolul.
Olvasásra fel! :D
Csak apám
*Apám felveszi a telefont, kihangosítja.*
Cs: - Mondja, Évike.
É: - Meg tudná írni a szerződést?
Cs: - ...
É: - De nagyon fontos, Csaba, holnap reggelre az asztalomon legyen!
Cs: - Én vagy a papír?
Cs: - Mondja, Évike.
É: - Meg tudná írni a szerződést?
Cs: - ...
É: - De nagyon fontos, Csaba, holnap reggelre az asztalomon legyen!
Cs: - Én vagy a papír?
2012. július 4., szerda
Mockingjay
Úgy érzem, ennek a könyvnek külön bejegyzést akarok szentelni.
Az első kötetet - The Hunger Games - már suliidőben elolvastam azon a címen, hogy gyakoroljak valamit angolra. Tetszett, de voltak benne olyan átlátszó húzások, melyek kimenetelét előismeret és minden különösebb gondolkozás nélkül megjósoltam, meg igazából ez a star-crossed lover thing se nagyon jött be, de túltettem magam rajta. Az alapötlet annyira jóra sikerült, hogy mindenképpen elolvastam volna, ráadásul a stílusa is tetszett.
A második részre - Catching Fire - a múlthéten kerítettem sort, és a harmadikkal - Mockingjay - együtt (ami közösen ~750 oldalt jelent angolul) négy-öt nap alatt elolvastam, akkora jóra sikeredett mindkettő. Viszont ahogy egyre-másra haltak meg a kedvenc szereplőim, legszívesebben vagy a falhoz vágtam volna az egészet, vagy összekuporodtam volna a szoba sarkában hogy én ezt nem akarom, nekem senki nem szólt, hogy ne szeressem őket, mert mindegyiktől el kell búcsúzni.Cinna is, Finnick is, Prim is, és ááááá!!! Ahogy közeledtünk a végkifejlethez, egyre sötétebb és depresszívebb lett az egész, és ezzel párhuzamosan egyre többet bőgtem rajta, és olyan furcsán lett előkészítve a teljes végkifejlet, hogy először azt hittem, csak valami lázálom leírása. (Mentségemre szóljon, hogy hajnali három volt. :D) Az viszont szerintem határozottan hiba volt, hogy a végén még behozta a már-majdnem-boldog-család-gyerekkel-ésatöbbikellékkel fogást, szerintem ez Potteréknél se kellett volna. Ezért szeretem annyira a Bűn és bűnhődést, valószínűleg - Dosztojevszkij pont úgy fejezte be, ahogy az én ízlésem megkívánta. Ja, meg azért az előtte lévő 5-600 oldal se megvetendő. :D
Az első kötetet - The Hunger Games - már suliidőben elolvastam azon a címen, hogy gyakoroljak valamit angolra. Tetszett, de voltak benne olyan átlátszó húzások, melyek kimenetelét előismeret és minden különösebb gondolkozás nélkül megjósoltam, meg igazából ez a star-crossed lover thing se nagyon jött be, de túltettem magam rajta. Az alapötlet annyira jóra sikerült, hogy mindenképpen elolvastam volna, ráadásul a stílusa is tetszett.
A második részre - Catching Fire - a múlthéten kerítettem sort, és a harmadikkal - Mockingjay - együtt (ami közösen ~750 oldalt jelent angolul) négy-öt nap alatt elolvastam, akkora jóra sikeredett mindkettő. Viszont ahogy egyre-másra haltak meg a kedvenc szereplőim, legszívesebben vagy a falhoz vágtam volna az egészet, vagy összekuporodtam volna a szoba sarkában hogy én ezt nem akarom, nekem senki nem szólt, hogy ne szeressem őket, mert mindegyiktől el kell búcsúzni.Cinna is, Finnick is, Prim is, és ááááá!!! Ahogy közeledtünk a végkifejlethez, egyre sötétebb és depresszívebb lett az egész, és ezzel párhuzamosan egyre többet bőgtem rajta, és olyan furcsán lett előkészítve a teljes végkifejlet, hogy először azt hittem, csak valami lázálom leírása. (Mentségemre szóljon, hogy hajnali három volt. :D) Az viszont szerintem határozottan hiba volt, hogy a végén még behozta a már-majdnem-boldog-család-gyerekkel-ésatöbbikellékkel fogást, szerintem ez Potteréknél se kellett volna. Ezért szeretem annyira a Bűn és bűnhődést, valószínűleg - Dosztojevszkij pont úgy fejezte be, ahogy az én ízlésem megkívánta. Ja, meg azért az előtte lévő 5-600 oldal se megvetendő. :D
elutasítás, Budapest
Nem kicsit szartak le, nagyon. De biztosan reális, hogy megkérdezik a vizsgáztató tanárokat, valóban úgy történt-e a dolog, ahogy leírtam, mire ők annyit mondanak, nem - és ezzel el is van intézve minden, fellebbezés elutasítva. Ez annnnyira magyar.
Mindegy, igazából egy pillanatig sem hittem, hogy elfogadják, úgyhogy nem keseredtem el :)
Az elmúlt négy napot Budapest nagy városában töltöttem tesóm lakásán. Többnyire takarítottam tesóm és a lakótársa - továbbiakban Ádám - után, valamit a Praktikert és társait jártam apával, hogy beszerezzük a berendezés hiányzó darabjait. Egész sikeresek voltunk, és igazából biztos tisztára élvezném, ha ilyesmit csinálnék majd ha nagy leszek, de nyilván nem fogok :) Legjobban az a lámpa tetszett, amit igazából azért vettünk meg, mert tök olcsó volt de mégis szép, és utóbb kiderült róla, hogy nem kapcsolóval lehet működtetni, hanem az állványrudat kell ujjbeggyel megpöckölni és úgy állítani a fokozatokat :D
Tenshivel is sikerült összefutnom, és együtt példamutatóan hasznosak voltunk még negyven fokban is, úgyhogy ezúton is gratulálok magunknak :D Azt viszont sajnálom, hogy nem tudtunk egynél többször találkozni :/
Egyébként apával jól kijöttünk (ketten voltunk, tesóm hétfőn reggel lelépett, Ádám már kiköltözött korábban), még filmeztünk is együtt, meg egy csomót beszélgettünk. Utoljára szerintem akkor voltunk így, mielőtt még beteg lett volna, vagy lehet, hogy még akkor se, mindenesetre alsó hangon négy évről van szó, úgyhogy tök jó volt :)
Egyébként abban a szobában aludtam, ahol korábban Ádám éldegélt, és bár már kiköltözött - elvileg -, egy csomó cucca még maradt. Egy kicsit betolakodónak is éreztem magam emiatt, mert egy rakat dolgot megtudtam róla, anélkül, hogy akár egyszer is láttam volna. Nem kutattam a cuccai között, vagy ilyesmi, de nagyon szép kiállítást rendezett belőlük a padlón kisebb-nagyobb kupacokban, bár szerencsére a koszos alsógatyáktól megkímélt. Zoknit és izzadt pólót azért találtam az ágy mögött. Egyébként megtudhattam, hogy az ELTE-re jár, közgázra, és harmadéves, meg hogy mindenféle izomnövekedést elősegítő porokat iszik. Rágja a tolla végét és dőlt betűkkel ír. Valamint van egy akkora plüss brokkolija - rendesen kockás alsónaciban és vidám arckifejezéssel -, mint a karom XD
Mondjuk kicsit illúzióromboló volt, hogy a hűtőből szedegethettem utána a romlott dolgokat és még nagy kegyesen a dobozokat is elmosogattam neki, úgyhogy túlzottan nem lopta be magát a szívembe. Főleg, mert elhagyta a lakáskulcsot és leöntötte valamivel a matracot is.
No mindegy.
Jaj, majdnem elfelejtettem írni, hogy milyen cuki volt tesóm. Meglehetősen jót tesz nekünk, hogy havonta-kéthavonta látjuk egymást :D Szóval tudom hogy nem nagy dolog, de ahhoz képest, hogy mennyire utált még három éve, ez annyira nagy lépés, hogy nem is tudom kellően hangsúlyozni. Adott egy könyvet azzal a megjegyzéssel, hogy tudja hogy nekem ez tetszene, és ettől annyira elájultam, hogy inkább nem említettem hogy egyébként már olvastam, az elrontotta volna teljesen a pillanatot :D
Mindegy, igazából egy pillanatig sem hittem, hogy elfogadják, úgyhogy nem keseredtem el :)
Az elmúlt négy napot Budapest nagy városában töltöttem tesóm lakásán. Többnyire takarítottam tesóm és a lakótársa - továbbiakban Ádám - után, valamit a Praktikert és társait jártam apával, hogy beszerezzük a berendezés hiányzó darabjait. Egész sikeresek voltunk, és igazából biztos tisztára élvezném, ha ilyesmit csinálnék majd ha nagy leszek, de nyilván nem fogok :) Legjobban az a lámpa tetszett, amit igazából azért vettünk meg, mert tök olcsó volt de mégis szép, és utóbb kiderült róla, hogy nem kapcsolóval lehet működtetni, hanem az állványrudat kell ujjbeggyel megpöckölni és úgy állítani a fokozatokat :D
Tenshivel is sikerült összefutnom, és együtt példamutatóan hasznosak voltunk még negyven fokban is, úgyhogy ezúton is gratulálok magunknak :D Azt viszont sajnálom, hogy nem tudtunk egynél többször találkozni :/
Egyébként apával jól kijöttünk (ketten voltunk, tesóm hétfőn reggel lelépett, Ádám már kiköltözött korábban), még filmeztünk is együtt, meg egy csomót beszélgettünk. Utoljára szerintem akkor voltunk így, mielőtt még beteg lett volna, vagy lehet, hogy még akkor se, mindenesetre alsó hangon négy évről van szó, úgyhogy tök jó volt :)
Egyébként abban a szobában aludtam, ahol korábban Ádám éldegélt, és bár már kiköltözött - elvileg -, egy csomó cucca még maradt. Egy kicsit betolakodónak is éreztem magam emiatt, mert egy rakat dolgot megtudtam róla, anélkül, hogy akár egyszer is láttam volna. Nem kutattam a cuccai között, vagy ilyesmi, de nagyon szép kiállítást rendezett belőlük a padlón kisebb-nagyobb kupacokban, bár szerencsére a koszos alsógatyáktól megkímélt. Zoknit és izzadt pólót azért találtam az ágy mögött. Egyébként megtudhattam, hogy az ELTE-re jár, közgázra, és harmadéves, meg hogy mindenféle izomnövekedést elősegítő porokat iszik. Rágja a tolla végét és dőlt betűkkel ír. Valamint van egy akkora plüss brokkolija - rendesen kockás alsónaciban és vidám arckifejezéssel -, mint a karom XD
Mondjuk kicsit illúzióromboló volt, hogy a hűtőből szedegethettem utána a romlott dolgokat és még nagy kegyesen a dobozokat is elmosogattam neki, úgyhogy túlzottan nem lopta be magát a szívembe. Főleg, mert elhagyta a lakáskulcsot és leöntötte valamivel a matracot is.
No mindegy.
Jaj, majdnem elfelejtettem írni, hogy milyen cuki volt tesóm. Meglehetősen jót tesz nekünk, hogy havonta-kéthavonta látjuk egymást :D Szóval tudom hogy nem nagy dolog, de ahhoz képest, hogy mennyire utált még három éve, ez annyira nagy lépés, hogy nem is tudom kellően hangsúlyozni. Adott egy könyvet azzal a megjegyzéssel, hogy tudja hogy nekem ez tetszene, és ettől annyira elájultam, hogy inkább nem említettem hogy egyébként már olvastam, az elrontotta volna teljesen a pillanatot :D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)