remélem, csak kicsit szarnak le

Én: te kaptál már hírt a fellebbezésről?

Vica: nem

Én: akkor jó mert én se

    félek hogy el se jutott hozzájuk, vagy rosszul csináltam meg

Vica: remélem ha elutasítanak, akkor legalább kedvesen teszik

    szerintem eljutott, amikor bevittem a diákomat, miklósvölgyi (az igazgatóhelyettesünk) mondott vmit, h még nincs hír

    de azt is mondta, h lehetséges, h ők kapják majd meg a választ

Én: hát jó de én a titkárnőnek adtam oda [:D] 

Vica: tudom de az is eljutott szerintem

    mert számon tartanak téged

Én: hja, miután fél órát cseverésztem telefonon miklósvölgyivel

    a végén már eszembe jutott, hogy elkezdem hogy "neeem, te tedd le előbb"

    XDXD

Vica: de hülye vagy [:D] 

    én nagyon megható dolgokat írtam

Én: óó [:D] megnézhetem? [:D] 

Vica: bemásolom azt a részt, de nem kacaghatsz ki [:D] 

    Mindezekért kérem a vizsgám pontszámának felülvizsgálatát. Célom pusztán az, hogy a feleletem korrekt elbírálásban részesüljön. Nem kívánok kedvezményeket, csupán objektív bírálatot. Kérem, vegyék figyelembe a felkészülés során kidolgozott vázlatom, mely tartalmilag alátámasztja a jogorvoslat kérelmét.

    a te mondataidat is felfedezheted benne [:D] 

Én: remélem zsepit tettél a lap szélére XD

Vica: akartam [:D]

    hát, remélem annyira nem fognak leszarni

    csak kicsit

Én: hja, én is :D

lent

Nem igazán érzem jól magam a bőrömben, semmilyen tekintetben.  Pedig tényleg nincs okom a panaszra, de asszem attól a gondolattól, hogy "nem kellene" rosszul éreznünk magunkat, még senki nem lett jobban.

“I never felt the urge to jump off a bridge, but there are times I have wanted to jump out of my life, out of my skin.”   

Egyszer már tényleg le fogok szokni az önsajnálatról.

történések

Mozgalmas hét áll mögöttem, minden egyes nap a várost jártam, többnyire reggeltől estig, egyedül a ma volt kivétel, merthogy kettőre itthon voltam.  Érettségik, fellebbezések, diákigazolvány-leadás, bankett és egyéb hasonló intézendő dolgok tarkították a napomat a hét első felében. Csütörtökön találkoztam Lyrával, akit nagyon megölelgettem, mert már nagyon hiányzott, és együtt mászkáltunk a városban. Szokás szerint a mekinél kötöttünk ki, ahol két kávé mellett még játszottunk is. Másnap szereztem ajándékot Launak és kikísértem Lyrát a buszhoz, ahol fájdalmas búcsút vettünk. :D Ezután még elmentem vonatjegyért és bevásároltam a családnak, úgyhogy jó későn értem haza és jó későn jutottam el addig, hogy aludjak is valamit.

Épp ezért a szombat reggel 5:30kor induló vonatot majdnem le is késtem, csak az isteni gondviselés miatt nem. Három és fél óra múlva meg is érkeztem a Nyugatiba, ahol Tenshi összeszedett és nagyon örültem ám, hogy láthatom ^^ Elcsúszkáltunk egy Burger Kinghez, ahol fondorlatos terveket szövögettünk, majd összefutottunk a többiekkel is. Megismerkedtem Bazsával és Shinnel, és újra láthattam Dolt, Laut, Barnit és Jimet, akiknek szintén nagyon örültem ^^
Egy kis közjáték után, amikor megtárgyaltuk, hogyan vásároljunk ásványvizet és ki szedje össze a továbbra is balladai homályba burkolózó Tristan Devirsát, eljutottunk a Margitszigetre is. Sokat játszottunk meg nevetgéltünk, és befutottak a Jordan-lányok és Cassie is. :) Ez a nap is eltelt, Tenshivel még a Nyugatihoz vezető úton szövögettük fondorlatos terveinket, aztán elváltunk és a vonat hazahozott tizenegy fele.

Aki esetleg azt hiszi, hogy akkor most vasárnap egy jót aludtam, az téved, ugyanis reggel mentem gyülibe. (Elképesztő, milyen hatása van. Tök morcosan mentem el, semmihez nem volt kedvem és minden embert a hátam közepére kívántam, visszafelé meg már leálltam egy nénivel beszélgetni a buszmegállóban :D) Jó volt, Péter olyan dolgokat mondott, hogy teljesen más ember lettem tőle, azután meg odajött Vera - ő a női szolgálatos -, hogy már milyen régóta járok, de még egyszer se beszélgettünk el úgy komolyabban. Ezen felbuzdulva megbeszéltük, hogy elmegyünk fagyizni, de már most látom, hogy milyen zavarban leszek.

Social awkwardness a köbön. Nyitottabbnak kellene lennem az emberekkel.

Vége! :D

Ez a nap is elérkezett. November óta erről álmodtam, hogy milyen jó lesz majd, ha már nem érzek bűntudatot, amiért esetleg két percig valami mást csinálok, és tényleg veszettül boldog vagyok :) A magyar és a francia is maxpontos. Irodalomból József Attilát húztam, nyelvtanból a nyelvemlékeinket (Halotti beszéd, Ómagyar Mária-siralom, stb.). Nem igazán tudom, hogy konkrétan hány percig tartott, de miután kioldalogtam a teremből, utánam jött a rajztanár, hogy mennyire tetszett neki, ahogy beszélek :D Ez annyira jólesett ^^ Az osztályfőnök pedig külön gratulált az irodalom feleletemhez :) A legviccesebb pedig, hogy dicséretet kaptam matekból az egész éves munkámért XD matekból XD

A végleges összesítés tehát:

Magyar: 98%

Francia: 97%

Angol (emelt): 94%

Matek: 91%

Töri (emelt): 74%

Ez az utolsó nagyon ronda, de a többivel teljesen elégedett vagyok :)

Elismételgethetem még párszor magamnak, hogy a töri nem zavar, így kellett lennie, a tudás megmarad, koncentráljunk a magyarra.

De igazából nagyon zavar, nagyon rosszul esik, hogy amikor én megszenvedtem érte, készültem rá, rengeteg energiát feccöltem ebbe az egészbe, feleannyi pontot kapok, mint más a teljes tudatlanságáért. És igenis kibaszott szar, és nagyon nem tudom túltenni magam rajta.

És tudom, hogy már mindenki rohadtul unja, amiért csak erről nyavalygok.

ran away to tell the world

Mit nyertem az érettségivel?
 - helyet a McDonald's-ba, mint húspogácsa-értékesítő szakember
 - átfogó képet arról, milyen ha kibasznak veled úgy igazán
 - megtanultam tanulni
 - jobb lett az osztályközösség - épp időben
 - megtanultam, hogy úgy is iható a kávé, ha nem raksz bele semmit
 - rájöttem, hogy bármikor felelek magyarból, elmondhatom, hogy belső gondolatélményi folyamat, vagy hogy a személyiség integritását szavatoló narratívák hiteltelenné váltak, ezért új beszédmódra van szükség
 - azért mégiscsak tudom a törit, és még mindig lenyűgöző és szeretem, és a töritanáromat is nagyon bírom :) (ha bárki debreceni egyszer erre járna és kell neki tanár, keresse Dr. Rácz Sándort :D)
 - vizsgatapasztalatot

Mit veszítettem vele?
 - öt kilót (ezért őszinte köszönet, úgyis felhíztam a télen :D)
 - az önbecsülésemet
 - humoromat
 - egy vagon pénzt a könyvek, töritanár, kosztümök, szarságok miatt

érettségi előestéjén

No akkor, milyen tételt szeretnék most.
Jól esne Mikszáth, Móricz, Dosztojevszkij, és kb minden, ami próza.
A nyelvtanok közül elviselném a tömegkommunikációt, a hangtant, a kommunikációt, a lineáris és globális kohéziót, az érvelést és a szónoki beszédet.

Megdöglenék, ha a mai magyar nyelv rétegződését, a stílusrétegeket és a szintagmákat húznám.
Irodalomnál igencsak fájna, ha Homéroszt, Vörösmartyt, Babitsot, Adyt, vagy József Attilát húznám.

A francia mindegy, csak ne a takarítósat, mert nincs hozzá szókincsem.

töri

31 pont. A kibaszott 60 pontból. Ennyire nem voltam szar, akárhogy nézzük...rohadjon meg mindegyik, amiért ez nekik örömet okoz, hogy a 90%os érettségimet 74%-ra lerontják. Ugyanannyit kaptam, mint az az osztálytársam, aki azt se tudta az EUnál, mi az a maastrichti szerződés (épp csak innentől kezdve létezik) és mik azok az a római szerződések. Semmit nem tudott elmondani, és ugyanannyi pontot kapott? MIÉRT???? Menjenek a francba.

az angol max pontos, de hol nem szarom le?

456 pont. 20 pontot rontottam.

-o-

Elmentem a tanáromhoz hogy átbeszéljük a dolgokat. Ja, hogy minden kérdésre jól válaszoltam, csak nem fogadták el, mert rosszul tudták a választ?? Az ilyet miért teszik vizsgáztatónak? Egyedül azt nem tudtam megmondani, hogy mi adja az értékkülönbséget a bruttó és nettó államadósság között, ami kicseszettül nem követelmény, közgázt pedig nem tanulok. A vizsgaelnökünk egyébként a Fazekas igazgatója volt, ez is fényt derített néhány dologra.

Jobb lenne, ha tényleges tudatlanságra kaptam volna ennyi pontot, akkor legalább nem érezném magam ennyire átbaszva.

Góg és Demagóg fia vagyok én...

Olvassátok el ezt

úgy nézem, az egyik kommentelővel egyre gondoltunk:
"Góg és Demagóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?"

Mert vannak emberek, akik szégyenérzet nélkül tudnak ekkora elemi butaságot mondani:
 „kísérjen benneteket kristálytiszta gondolataival, szavaival és szellemiségével! Bátorítson a hazához való hűségre akkor is, ha nem könnyű itt élni, és nagy a csábítás, hogy anyagi javakért, akadálymentes karrierért elhagyjátok! Lapozzátok örömmel, amikor büszkék lehettek rá, hogy magyarok vagytok! Találjanak szívetekben és értelmetekben visszhangra a szabadságot és tiszta állampolgári erkölcsöt hordozó mondatai!”

"Szabadság és tiszta állampolgári erkölcs"...meg se tudom fogalmazni, mit akarok mondani ezzel kapcsolatban, erre nincs hiteles kód - máris megbuktattam Kosztolányi nyelvi megelőzöttség elméletét. De hogyan képes bárki ilyet kiejteni a száján ebben az országban, ebben az egész helyzetben? "A kommunizmus bűneit nem lehet zökkenőmentesen felszámolni", de könyörgöm, több mint húsz év telt el, és szart se csináltatok, fiúk-lányok. Igaz, figyelembe kell venni, hogy két csoportra oszlik Magyarország, a mocskos kommunistákra és a családcentrikus, a fiatalságot és a munkanélkülieket a végletekig támogató, keresztény jobboldalral.
Elmehet a francba mindegyik. Ez az előző rendszerre mutogatás egyébként is kommunista fogás, de gondolom ez nem jelent meghasonulást.
"Nem könnyű itt élni" - így mondják, amikor négymillió ember él a létminimum alatt? Mindig tanulok újat.


Húsz év múlva az Orbán-kormány a szociális demagógia tankönyvi példájaként lesz emlegetve, kiemelve ezt és a nemzeti konzultációs förmedvényt.

Nem baj, sütünk mi még szalonnát, elkél az az alaptörvény.

para

Miért haladok ilyen lassan? Soha nem leszek kész...
Ráadásul egyszerűen rossz nézni, ahogy azok az osztálytársaim, akik nálam sokkal okosabbak és többet tanultak, mennyire ráparáztak az egészre.
Furcsa, mert soha nem tanultam irodalomra. Általában azzal bőven a top ötben teljesítettem, hogy figyeltem órán és elolvastam az adott könyvet, de ez sajnos most nem fog működni - főleg, mert általában verselemzés a feladat.

Segédigével tagadunk

Egyszerűen nem értem Esterházy művészetét. Nehéz, én pedig nem vagyok hozzá elég érett, ráadásul nincs is időm arra, hogy a különböző posztmodern eljárásokat filozófiai mélységekben értelmezzem. Örülök neki, hogy valami referenciális olvasatot rá tudtam dobni, de ahhoz sokkal olvasottabbnak kellene lennem, hogy ezt az egész patchworköt meg bricolage-technikát megértsem.
Mindegy, elolvasom a könyvet még egyszer, hátha segít.

-o-

No, ez is megtörtént. Így se sokkal könnyebb, de valamennyire jobban átlátom a dolgokat. Furcsa könyv; nem tudom, hogyan viszonyuljak hozzá.

majdnem lefordultam a székről XD

Let's get down to business!

Az angol hihetetlenül könnyű volt, még szerencse, hogy nem készültem, mert felesleges lett volna. A vizsgáztatók kedvesek voltak, az egyikőjük konstans módon mosolygott, és a másik kettő sem volt ellenszenves, úgyhogy csak egy egészen kicsit izgultam. Az egyik témám a testvéri kapcsolat volt, a vitánál a szupermarketek mellett/ellen kellett érvelni (én speciel mellette érveltem, ahhoz jobb szókincsem volt), a képeknél pedig az egészséges életmódról kellett filozofálni. Igaz, ilyeneknél mindig szeretnék bűnüldözést kapni, ahhoz van a legjobb szókincsem (éljen a criminal minds :D), de eddig még egyszer sem húztam ki ilyesmit :D 

Ez tényleg jól sikerült, a végén meg is jegyezte az egyik vizsgáztató, hogy excellent voltam, úgyhogy nem lesz gond :) És most elkezdem tanulni a magyart. Egyetlen tételt se tudok még, tegnapig azt se tudtam, mik a tételeink. 6 napom van rá.

mert ide is kell írni valamit

Soha ilyen jót nem feleltem még, de komolyan. A Kádár-kort húztam, hihetetlenül örültem neki, amikor megláttam és tényleg tudtam összeszedetten beszélni, volt bevezetése, lezárása, összefüggő volt, kerek mondatokkal. Nem sültem fel egyszer se, nem kellett szünetet tartanom hogy összeszedjem mit akarok mondani, folyamatosan tudtam róla beszélni, magabiztosan. Nem szoktam ajnározni magam, de szerintem ezúttal tényleg brillíroztam.

Aztán elkezdtek kérdezgetni, olyanokat és annyit, hogy a végére azt se tudtam volna megmondani, mi a nevem. Minden erővel azon voltak, hogy összezavarjanak és sikerült is nekik, ráadásul olyan gunyorosan fogalmaztak meg mindent ("no és akkor a parasztok nyilván önként és dalolva adták be a földjeiket a téeszbe, nem?), hogy alig tudtam értelmesen válaszolni. Ha meg mégis sikerült, kiforgatták a szavaimat, és addig csűrték-csavarták az egészet, mire az jött ki az egész feleletemből, hogy mennyire elemien buta vagyok és nem tudok semmit. És ez amúgy rosszul esett. Persze, nyilván én is írtam karókat suliban, de az még nem fordult meg a fejemben, hogy tényleg tudatlan, olvasatlan és minden tekintetben használhatatlan vagyok, és nem kellett kimondaniuk ahhoz, hogy tudjam, ezt gondolják. Az se javított a helyzeten, hogy némely válaszomnál konkrétan kiröhögtek, mintha roppantul szórakoztató lenne ahogy próbálok minden idióta kérdésre értelmes választ adni. Egyszerűen megalázó lett az egész helyzet és nem tudtam mit csinálni, csak örültem, hogy végre kiküldenek és hívják a következőt. No meg azt is nagy győzelemként könyvelem el, hogy nem sírtam el magam.

Őszintén nem értem, miért volt ez. Tudtam az anyagot, igenis tudtam, akárhány pontot adnak. És azt is tudom, hogy ebbe még Pankotai se kötött volna bele, pedig ő az esetek többségében akadékoskodik. És leszarom, mi lesz a végeredmény, nem én rontottam el. Ha nem vesznek fel, azt is leszarom, nem fogom örökké ezen idegesíteni magam. Apámék úgyis csak örülnének neki, elvégre akkor lenne egy évem, hogy átképezzem magam valami értelmesre.

Holnap angol. Nem készültem rá semmit, és most már nem is vergődök. 

töri - utolsó felvonás!

Már nincs 24 órám a szóbeliig. Meanwhile megpróbálom elhitetni magammal, hogy csodálatosan és páratlanul okos vagyok. Ennek örömére megnéztem a Gettómilliomost és rájöttem, hogy a soundtrackjára aerobicozok közel egy éve.


Vannak tételek, amiket nagyon nem szeretnék kihúzni, hiába tanultam meg:

• 27 és 28: egy része van a törinek, amit gyűlölök, az pedig a török háborúk. Ha kihúzom, meg vagyok lőve.
• 16: polgári-alkotmányos viszonyok kialakulása. Ebből csak nehezet lehet kérdezni.
• 29: '56 magyar része. A nemzetközi hátterét tudom, esszét is abból írtam.
• 19 és 30: túl sok a diktátor az én ízlésemhez. Feleennyi nevet és helyszínt se tudok megjegyezni.

Az viszont sokkal fontosabb, hogy mit szeretnék kihúzni, úgyhogy inkább arra koncentrálok, az sokkal kellemesebb, bár még ezektől is gyomorgörcsöt kapok:

• 21-22: kereszténység. Elsős korom óta kb minden évben meg kellett tanulni egyszer és egyébként se nehéz, kedves tétel.
• 26: iszlám. Vallásról beszélni könnyű.
• 24: Széchenyi és Kossuth, főleg Széchenyi. Olyan kis szimpatikus. Bár az ötezresre nem egy olyan képet kellett volna tenni szegényről, amit már a döblingi szanatóriumból küldött vissza... :D
• 15: Teleki, Bethlen, Kádár. Érdekes, könnyen tanulható.
• 13: Erdély. Annyira utáltam (törökös rész), hogy muszáj volt nagyon utánajárnom, úgyhogy nagyon megtanultam.
• 1, 12: Árpád-ház, Anjouk, Mátyás. Ajándéktétel.
• 3: Gazdaság a két vh között. Ez a legjobb, már ha Amerikát húzom, akármeddig tudok róla beszélni. A vh-s anyagokban mindig jó voltam, kár hogy most csak ennyi van belőle.

A többi kibírható, amolyan elmegy egynek típus.  Csak kár, hogy a törivel kezdem, nem ezen kellene kitapasztalnom, hogyan kell csinálni. De menni fog, valahogy a nyelvvizsgás szóbeliket is túléltem anélkül, hogy szótlanul meredtem volna magam elé, ráadásul lesz 30 percem kidolgozni a tételt. Az elmúlt hat év alatt kb 3hetente feleltem töriből, egyszer se kaptam ötösnél rosszabb jegyet, valahogy itt is ki fogom vágni magam.
Jógalégzés start.

mumus

A törim 90%, az angolom 94%. Ez hihetetlen :D
Ha nem rontok az írásbeliken a szóbelikkel, 476 pontom lesz.

felesleges köröket futok

Akármennyire is töröm magam, Debrecenben soha nem fogok munkát kapni. Nem tudom, milyen végzettség kellene, hogy felvegyenek címkézőnek vagy takarítónak, de obviously nem rendelkezem vele. No meg releváns szakmai tapasztalatom sincs, de ez továbbra is csak egy a rengeteg kvalitásból, amit - fájdalom - szerény személyem nélkülöz. 

Think/do/be positive

Eldöntöttem, hogy menni fog. Minden és bármi. 

töri emelt - encore!

Pankó szerint a töri emelt átlaga Debrecenben 40-50% és vannak, akik az elérhető pontok tizedét sem szedték össze. Biztató. 

The Company

Tegnap ismét áramszünet köszöntött kis utcánkra - mintha nem lett volna elég, hogy totál egyedül vagyok már megint -, úgyhogy mivel a legutóbbi eset óta nem vettünk gyertyát, az egyetlen teamécsest pedig elhasználtam akkor, úgy döntöttem, apám laptopján megnézem A céget, ha már tanulni úgysem tudok. Pontosabban az első két részét, a harmadikra már nem volt a gépben elég szufla.
Érdekes volt, főleg azért, mert bár nyilván amerikai szemszögből mutatta be a hidegháborút, nem akart szépíteni a dolgokon és nem tüntette fel gáncstalan lovagoknak az amcsikat. Elismerte, hogy igenis cserben hagyták a magyarokat, a kubaiakat és lényegében mindenkit, amint egy kicsit problémássá vált a helyzet. Sokat foglalkoztak '56-tal, bár kicsit eltértek a tényektől és Zelk Árpád megtestesítőjére valami német színészt szereztek, aki nyilván nem tudott magyarul, úgyhogy kicsit komikus volt, ahogy szavalni próbált, de ettől eltekinthetünk. Amúgy egész szép számmal voltak magyarok, és nemcsak a budapesti jeleneteknél :)
Erről jut eszembe egyébként, milyen rohadtul nem akarom a hidegháborút tételnek kihúzni (őszintén, miért kell tudnom, hogy Nicaraguában milyen diktatúrákat döntögettek meg a legszebbik párt nevében?), hacsak nem az ideológiákról kérdeznek, mert arról még tudok is beszélni. A többivel viszont hagyjanak békén.

önbizalom(hiány)

Egészen meglepő, mennyire ideges vagyok a szóbeli miatt - vagyis inkább az, hogy mennyivel idegesebb, mint az írásbeli előtt. Sosem voltam jó szóban, nem tudok rendesen beszélni stresszhelyzetben (meg egyébként se), az írásbeli annyival kényelmesebb. Névtelen, arctalan, nem látom, ki javítja és milyen reakciókat vált ki belőle amit írtam, úgyhogy nem tud elbizonytalanítani közben, akármekkora orbitális baromságot vetek papírra. Szóban viszont egész más a helyzet, az sokkal személyesebb. Igaz, minden tételről tudok húsz percig beszélni, de ha meglátom a vizsgáztató arcán, hogy valami nem tetszett neki, amit mondtam, egy szót nem tudok kinyögni utána. De még az se jó, ha teljesen kifejezéstelen arccal ül, mert akkor meg azért nem tudok beszélni; a töritanárral próbálgattuk is, és ugyanannál az anyagnál, amiből simán lefeleltem, ha bólogatott, két koherens mondatot se tudtam összehozni, amikor csak ült és nézett. Nincs valakinek egy könyve arról, hogy hogyan legyünk magabiztosak hét nap alatt?