Kaptam munkát, vérvételeknél laborasszisztenskedek. Mivel amúgy is állandóan járok, egészen beleláttam eddig is abba, hogy mit kell csinálni és a környezet sem olyan új, valamint elég kényelmes, mert csak két, néha három délelőttöt kell végigdolgozni, és bár nem fizet kifejezetten jól, a délelőttjeimet úgyis csak elcseszem általában.

Másrészt kaptam lehetőséget a gyerekonkológián önkéntes gyakorlatra. Még nem jeleztem vissza, aminek az az elsődleges oka, hogy szörnyen megijedtem, mert nem tudom, hogyan fogom feldolgozni az ottani körülményeket. (És az se segít, hogy elvileg az előző önkéntes elment, megnézte, megköszönte a lehetőséget, és soha többet nem ment vissza.) Az örökkévalóságig viszont ezzel se várhatok, úgyhogy valamikor meg kell ejteni azt a telefont, de elég félelmetes.

Ennyi voltam.