Dimitri Verhulst az arendonki menekültközpont lakóiról írta meg dokumentumregényét, amelyben a feketénél is feketébb humorral ábrázolja ezeknek a szerencsétlen, két haza között rekedt embereknek a sorsát."
Elképesztően morbid könyv, de nagyon ajánlom mindenkinek. Rövid, 80 oldal körül (igazából 160, de feleakkora, mint rendesen), és könnyen olvasható, de azt hiszem, érdemes utólag leülni és megemészteni a felvetett témákat, amelyeket egyébként az esetek többségében az író készséges ki is bont, fájdalmasan cinikus köntösben. Durva a nyitás, és legalább ennyire durva a folytatás, és szerintem az az egészben a leggroteszkebb, hogy mennyire érzéketlenül, "leszarom-ezvan-és?" hangnemben van az egész tálalva.
Fogok még olvasni Verhulsttól.
Jöjjenek az idézetek:
- Tégy úgy, mintha itt se lennék! - mondtam az éhségtől haldokló gyermeknek, miközben próbáltam lencsevégre kapni. (...) Díszletnek kívánni sem lehetett jobbat: szemétdomb, amelyre a gyermek az utolsó erejével mászott fel, de már semmi ehetőt nem talált. (...) Haldoklás közben akartam elkészíteni a portrét. Nem a halott portréját, mert olyat bárki tud.
Ismerek olyanokat, akik a fél karjukat odaadnák, ha Sierra Leonét jelölhetnék meg hazájukként: "Jó napot kívánok, a világ legnyomorúságosabb országából jöttem és menedékjogot kérek."
A szeméremtestek kimetszése kultúra kérdése. A szeméremtestek ki-nem-metszése civilizáltság kérdése. Az ember kultúrakedvelő emlősállat.
Ha az egyik azt mondja, hogy neki a katonák otthon mindkét lábát eltörték, akkor a másik rögtön rávágja, hogy náluk odahaza sokkal rosszabb a helyzet, ugyanis három lábát törték el. Ezzel aztán el is úszik minden reményed, mert miért is kapnál két törött lábbal menedéket, ha van, aki még hárommal se kap.
Idéznék továbbá részleteket a Genfi Konvenció hétparancsolatából: hagyd, hogy állba verjenek, ha éhes vagy; ne ess a jobb életre áhítás bűnébe; ne hidd olyan balgán, hogy elkerülheted a golyót, melyre a nevedet vésték; ne akard önnön léted értéktelenségét a Nyugat normáihoz mérni; semmilyen módon se illesd a Vén Kontinenst; viseld a magad korcs nagykutya univerzális jogrendszere szerint; egyszóval, ne tégy semmit!
A "gazdasági menekült" itt szitokszónak számít, mivel az, hogy az életminőséged napi két csontszáraz szendviccsel javítsd, nem egyetemesen elismert emberi jog. A Genfi Konvenció erről a következőképp határozott: a szegénységbe bele szabad halni, a golyókba nem. Utóbbi ugyanis mégiscsak elég szégyenletes a demokráciára nézve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése