Oldalak

2013. január 21., hétfő

Mit tanultam pszichológusosul egy félév alatt?

- hogy miért éreznénk undorítónak beleköpni egy csészébe, majd meginni a saját nyálunkat, holott amikor a szánkban van, nem zavartatjuk magunkat túlságosan
- hogy csak a leghülyébb nevekkel lehet bármiféle elismerést elérni ebben a környezetben - ezt tanúsítja Zajonc, Reisenzein, Mezzacappa, Frijda, Nolen-Hoeksema, Avshalom Caspi, Sanford Dornbusch, Dziuba és Rzepnicki.
- hogyan lehet tíz órán - nem iskolai óra, hanem rendes, 60 perces óra! - keresztül egyfolytában ugyanazt a tárgyat hallgatni, és ezidő alatt az égvilágon semmit nem tanulni.
- hogyan kell két rajzolt fából kielemezni valakinek a személyiségét a teljesség igénye nélkül
- hogy kétévesen jövök rá, hogy tegnap is léteztem, ma is létezek, és nagy valószínűséggel holnap is fogok.
- hogy nem tudnám megszámolni, az anorexián kívül hány orexia létezik még, és nem azért, mert matematikai képességeim korlátozottak.
- hogy ha bevallod valakinek, hogy pszichológia szakon vagy, valószínűleg vagy megkérdezi, hogy "és most kielemzel?????", vagy azt hiszi, telepátiát tanulsz.
 - hogy ha nem tudod, hogy mondanak egy kifejezést a szakzsargonban, harmadold el: egy rész latin, egy rész magyar és egy rész angol, tetszés szerint keverve. Nem kell aggódnod, a pszichológusokon kívül egyébként sem érti senki, amiről beszélsz, mert errefelé például a motívum motivációt jelent, magyarul pedig elfelejtünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése