Egészen meglepő, mennyire ideges vagyok a szóbeli miatt - vagyis inkább az, hogy mennyivel idegesebb, mint az írásbeli előtt. Sosem voltam jó szóban, nem tudok rendesen beszélni stresszhelyzetben (meg egyébként se), az írásbeli annyival kényelmesebb. Névtelen, arctalan, nem látom, ki javítja és milyen reakciókat vált ki belőle amit írtam, úgyhogy nem tud elbizonytalanítani közben, akármekkora orbitális baromságot vetek papírra. Szóban viszont egész más a helyzet, az sokkal személyesebb. Igaz, minden tételről tudok húsz percig beszélni, de ha meglátom a vizsgáztató arcán, hogy valami nem tetszett neki, amit mondtam, egy szót nem tudok kinyögni utána. De még az se jó, ha teljesen kifejezéstelen arccal ül, mert akkor meg azért nem tudok beszélni; a töritanárral próbálgattuk is, és ugyanannál az anyagnál, amiből simán lefeleltem, ha bólogatott, két koherens mondatot se tudtam összehozni, amikor csak ült és nézett. Nincs valakinek egy könyve arról, hogy hogyan legyünk magabiztosak hét nap alatt?
Burc tanácsa: Seren elég okos ahhoz, hogy szépen eldöntse magában, mit fog mondani, aztán elmondja anélkül, hogy egy csöppet is törődne azzal, hogyan fintorog a szemben ülő tanár ;)
VálaszTörlésvagy kipróbálhatod azt is, hogy tükörbe magadnak mondod fel a dolgokat és közben olyan fejet vágsz magadnak, amilyet nem akarnál a tanártól és akkor próbálod úgy mondani, hogy ne zavarjon : D
VálaszTörlésnajó, ez hülyeség, az előző tanács értelmesebbnek tűnik ;)